Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, de még az Üveghegyen is túl, élt egy legény, akit Bercinek hívtak.
     Nagyon szegények voltak. Gyakran hiányzott az étel az asztalukról. Ilyenkor kiültek a ház elé a lócára és lábukat lógatva ábrándoztak egy jobb és szebb életről.
Berci édesanyja már öreg volt, és ezért szinte mindennap megemlítette fiának:
– Fiam, Berci, ideje lenne már megnősülni. Asszony kell a házba. Én már nagyon öreg vagyok. Nem sokáig élek.
Berci hallani sem akart a nősülésről.
– Ráérek még megnősülni, édesanyám – mondogatta. – Még nem találtam rá az igazira.
Szegény asszony kénytelen volt beletörődni, amit a fia mondott.
Egyik éjjel Bercinek furcsa álma volt. Azt álmodta, hogy felnézett az égre, és az egyik fényes csillagból egy csodálatos, szőke lány nézett vissza rá. Az égi tünemény olyan szép volt, hogy hozzá hasonlót a föld még nem hordott a hátán. A legény azonnal beleszeretett, ahogy tekintetük találkozott. Nem tudott másra gondolni, csak a szépséges lányra. Mikor felébredt, mindjárt anyjához sietett, és boldogan elmesélte neki az álmát.
– Édesanyám, megtaláltam az igazit. Éjjel álmomban láttam őt. Megyek, és megkeresem, legyen bárhol is a nagyvilágon.
Az anyja elnevette magát:
– Látom fiam, téged sem az eszedért fognak elrabolni. Hogyan tudnád megtalálni azt, akit csak az álmodban láttál. Azt sem tudod, melyik irányba induljál el.
Valójában Berci tanácstalan volt. Igazat adott édesanyjának, nem tudta a lányhoz vezető utat. Öregapjától próbált segítséget kérni. Az öreg bizonyára tudja, merre induljon el. A hosszú évek alatt ősz szüléje sokfelé járt a világban, de ő sem tudta. Hosszas gondolkodás után ezt tanácsolta Bercinek:
– Unokám, hallgass a szívedre, és amit az súg, abba az irányba induljál el!
Berci megköszönte az öregapja tanácsát, és elhatározta észak felé indul el. Valami azt súgta, messzi fent északon megtalálja a lányt. Amikor az emberek meghallották, hogy merrefelé készül, kinevették, és bolondnak nézték. Északnak elindulni, kész őrültség. Hiszen arrafelé az örök tél és a jég birodalma található. Onnét még ember sohasem jött vissza. Mindenki ott veszett, aki arrafelé vette az útját. Bercit nem lehetett eltéríteni, amit a fejébe vett, abból nem engedett. Édesanyjával süttetett egy tepsi pogányát, s azzal tarisznyáját jól megpakolta. Még egy üveg bort is tett melléje, majd elindult.
Hegyen – völgyön át ment megállás nélkül három éjjel, három nap. A harmadik nap estéjén megéhezett és evett egy pogácsát. A torkát pedig leöblítette egy korty borral. Közel az úthoz volt egy nagy vadkörtefa, ahol álomra hajtotta a fejét. Éjjel megint a csodaszép, álombéli lányról álmodott. Az álom annyira a hatalmába kerítette, hogy amikor reggel felébredt, azonnal a nyakába kapta a lábait, hogy minél előbb megláthassa a lányt.
Hiába iparkodott, estig mégsem ért oda. Újból egy vadkörtefa alatt készített magának fekhelyet. Ezen a fán olyan kicsiny körték voltak, mint egy cseresznyeszem, vagy még annál is kisebb.
Berci érezte, már közel járhat. A körték azért ilyen kicsinyek, mert erre hidegek a nappalok, és a napsugarak nem cirógatják melegen a gyümölcsöket.
Az éjjelek is hidegek voltak. Majd megfagyott. Egész éjszaka vacogtak a fogai, de ennek ellenére megpróbált egy kicsit aludni. Talán csak néhány percre szenderült el. Ekkor álmában megint megjelent a csodaszép, álombéli lány. Felébredvén elhatározta, addig meg sem áll, amíg rá nem akad a lányra. Gyorsan bekapott egy pogácsát, ivott rá bort az üvegéből, és nekiiramodott. Futott, rohant, mint a szélvész.Egyre hidegebb lett. Nagy pelyhekben hullt a hó. A tavak, folyók befagytak. Ha véletlenül egy pillanatra megállt, a lábai majdnem a földhöz fagytak. A kabátja gallérját felhajtotta, és a nyakánál szorosan összefogva kapkodva a lábait futott, rohant, hogy minél előbb meglelje kedvesét. Estefelé már olyan hideg volt, hogy a madarak röptükben leestek a földre. Amerre csak nézett mindenhol megfagyott állatokat látott. A virágok, a nővények, sőt még a fák is jéggé fagytak. Körötte hirtelen eltűnt az élet. Megérkezett az örök jég birodalmába, ahol a csodaszép, álombéli lány lakott. Nem tudta, hogyan találja meg kedvesét, ebben a hófehér jégvilágban?  Szeme is belefáradt, és káprázott a vakító hótól.Váratlanul a távolban megpillantott egy hatalmas jégvárat. A várnak minden része jégből volt, és ott bent a vastag jégfalak mögött lakott a csodálatos, álombéli lány. Igaz akkor még nem tudta. Csak a szíve megsúgta, hogy jó helyen jár.
Nem volt könnyű bejutni a várba. A hatalmas tölgyfakapuja befagyott. Hiába feszegette, teljes erejével nyomta, húzta, a kapu meg sem moccant. A jég nem engedett. Talán úgy lehetne bejutni, ha megolvasztaná egy nagy tűzzel. De itt ebben a jégvilágban, honnan vegyen fát? Reménytelen volt a helyzete. Segítség nélkül nem tudja kinyitni a kaput.
Akkor hirtelen eszébe jutott édesanyja zsíros, töpörtyűs pogácsája. Kifacsarta belőle a zsírt és meggyújtotta. Sajnos csak bűzölgött, és füstölgött. Nem adott elég forróságot, hogy megolvassza a jeget. Sokáig várt, próbálkozott, hátha mégis sikerül, de egyszer csak a zsiradék tüze elhamvadt. Egy lépéssel sem jutott beljebb a várba. 
Most már igazán nem tudta, mitévő legyen? A kapu makacsul ellenállt. Közben ő meg majdnem megfagyott a hidegtől. Az egész teste remegett. Kezeit, lábait alig érezte. 
Nem szabad megfagynia a cél előtt. Tudta, hogy bent várja a kedvese. Az idő egyre múlott és vészesen közeledett az éj, amikor a fagy még cudarabb arcát mutatja meg neki. Nem volt már ereje meghátrálni, elfutni a jégbirodalmából. Itt fog ő is jéggé válni, és mint jégszobor, míg világ a világ díszeleg majd a vár bejárata előtt. Intésül szolgálva, a jeget ember le nem győzheti.
Szinte már mindent feladott. Kezdett beletörődni a sorába, amikor a távolban megpillantott egy vascsákányt. Nem tudta, hogyan került oda. Nem emlékezett, hogy amikor megérkezett, ott lett volna. Odavánszorgott, felkapta és vadul ütötte – vágta a jeget a kapunál, azt remélve, hogy így bejuthat a várba, és az elgémberedett karjaival átölelheti a csodaszép, álombéli lányt. A fárasztó munkától ereje hamar elfogyott. A vascsákány kihullott a kezéből, és reményét vesztve a fagyos földre rogyott. 
„Nemsokára meghal” – gondolta szomorúan. – „Itt van a csodaszép, álombéli lány közelében. Csupán csak egy karnyújtásnyira. Mégis ennek ellenére úgy kell elmúlnia, hogy még csak egy csókot sem adhatott piros, izzó ajkára.”
Pedig milyen nagy reményekkel indult útnak. Azt hitte, mérhetetlen szerelme a lány iránt mindent legyőz. Tévednie kellett. Bármennyire is szeretett volna, nem tudott bejutni a várba. A hideg és a fagy mindennél erősebbnek bizonyult. Amint ott gubbasztott várva a fagyhalált, szemeiből két csillogó, apró könnycsepp gördült alá az orcáján, és onnét a hóra. Egymás után peregtek lefelé a könnycseppek, és lássatok csodát, olyan dolog történt, amire senki sem gondolt. 
Nem tellett bele néhány perc, a sok – sok könnycsepp megolvasztotta a jeget, mindenhol rózsák nyíltak, s villámgyorsan növekedtek, hogy befonják az egész várat. Ledöntötték a vastag jégfalakat, és melegség árasztotta el a vidéket. Reggelre a jégvár helyén egy rózsapalota pompázott. Nem volt már akadály kinyitni a kaput. Semmi sem állta az útját. Összeszedte minden erejét, és szaladt, rohant egyenesen a csodaszép, álombéli lányhoz, aki boldogan jött elébe.
Amikor találkoztak, azonnal átölelték egymást. Ajkuk összeforrt, mintha soha nem akarnának szétválni. Hosszú ideig örvendeztek, hogy egymásra találtak, majd jött egy szellő. Felültek a hátára, amely haza röpítette őket. Otthon Berci édesanyja már várta a két fiatal szerelmest finom ebéddel. A falu apraja, nagyja eljött megnézni a csodaszép, álombéli lányt, mert még sohasem láttak olyan gyönyörű teremtést, mint ő. Hamarosan nagy lakodalmat csaptak. A faluból mindenkit meghívtak. Három éjjel, három nap szünet nélkül mulattak. Talán még ma is ropnák a táncot, ha az álommanó nem lopózott volna a közelükbe, hogy mély álmot hozzon mindenkinek a szemébe. Egyszer csak valamennyien ásítani kezdtek, a nagybőgősnek is majdnem leragadt a szeme. A kezéből kiesett a vonó, és egyszeriben vége szakadt a zenének. A mulatozók hazamentek és gyorsan lefeküdtek a pihe puha ágyikójukba.

    Ti is siessetek aludni gyerekek! Ha jók lesztek, akkor talán sikerül meglátnotok a csodaszép, álombéli lányt és Bercit. Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, az járjon utána!