Nem akarok és nem is tudok megváltozni. Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok, amilyennek születtem, és amilyenné formált ez a lassan 73 év. Már én sem csörtetek, még annyira sem, mint eddig? Hová vágtassak, amikor már a lábam is két bal. Minek másszak hegyeket, ha a kezem már nem képes kapaszkodni? Miért is akarnám megváltani a Világot, már úgysem élvezném sokáig.
   Miért is próbálnám a körülöttem lévőket a saját ízlésem szerint átnevelni? Ekkora önzést senki sem engedhet meg magának. Csak élni szeretnék még egy kicsit. Néha megmártózni az őszi Nap sápadt sugarában. Este bekuckózni magam a kályha mellé, és hallgatni a diófa tüzes pattogását. Csak ölelni szeretnék folyton, ölelni azokat, akik még itt vannak velem. Kérdezni szeretnék és felelni, aztán hallgatni és gondolkozni a Világ defektes dolgain. Szeretnék zenét hallgatni, fülbemászó örökzöldeket, pattogó indulókat, komoly és könnyűzenét és lassú ritmusokat.
   Békét szeretnék, olyan Világraszóló megbékélést, ahol az emberek összekapaszkodnak, kacagva táncolnak, dalolnak. Emberek! Állítsátok meg a Földet! Ki akarok szállni. Nem akarok könnyeket látni, nem akarok gyűlölni, nem akarok megváltozni, mert ilyen vagyok, földhözragadt vénecske kis magyar. A Hazámat akarom boldognak látni, az emberek mosolyában szeretnék fürdeni, és úgy akarok átevezni a túlpartra, hogy biztonságban érezzem azokat, akiket szeretek. Nem szeretnék leszámolni, de elszámolni sem senkivel.
   Ha feljutok, majd Szent Péternek meggyónom összes bűnömet, hátha Ő megbocsájt és tisztán bocsájt égi utamra. De most még itt vagyok, és élni, hinni és szeretni akarok, mert a Világ olyan, amilyen. Én is csak egy vagyok a sok közül, de belőlem is csak egy van. Ezért vigyázok magamra és a bennem szunnyadó békegalambra. Vigyázzatok Ti is magatokra. Béke legyen Veletek!

TM