Észrevétlenül, halkan, csendben,
Nagyközség lett Bakonycsernye.
|
szo 12/16/17
Marika Lovász
Nem tudom elképzelni a karácsonyt dió nélkül. Mindig készítek egy gyümölcsös tálat, rajta sok fényes almával, szőlővel és dióval. De kerülhet rá narancs mogyoró, sőt újabban gránátalma is, amit aztán ha együtt a család, gerezdekre vágva mindenki egy szeletkét elfogyaszt.
|
Hatéves korától táncol. Klasszikus balettet.
|
Elhagytam hát a város zaját,
Csendes kis falumért, hol születtem
Hol anyám sokszor mondta:
Ez a föld adja majd kenyered.
Emlékszem, mint tette félre a finomságokat,
Libamáj részemet,. üvegbe gyűjtve,
S rendre megérkezett
Disznótoros csomagom is
Decemberben.
|
sze 11/22/17
Marika Lovász
Hogyan regulázzuk meg rosszcsont gyermekünket?
Hogyan tudnánk móresre tanítani?
Akár két jól irányzott atyai pofont is bevetnénk?
Hadd tanulja a kutya-fitye emberséget!
|
Korinthus I/13
“Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három közül pedig legnagyobb a szeretet”
|
Ha már Pesten voltam, összekötöttem a kellemest a hasznossal. Pár napot ott maradtam, régi emlékeim között, ezek közül egyet megosztok veletek. Dórikám ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen engem a kedvenc kávézójába! ( Hiába tinédzser, már van ilyen neki ). Gondoltam, a zsebpénzének lőttek, ha ő fog fizetni.
Nos nem így történt.
|
Brassó főterén egy teraszon ülve elmélkedem a látottakon. Barátnőm méltatlankodik a kávéért elkért összegen. Tíz lei! Ezt az érvágást, nem fogja megbocsátani a románoknak sohasem.
|
Timothy, az unoka
Ő már tipikusan Amerikai. Lévén, hogy angol anyanyelven tanult beszélni, magyarul ő már nem beszél és érteni is csak keveset ért.
|
sze 09/20/17
Marika Lovász
|
István egy dunántúli kis faluban Bakonycsernyén született, még az 1900-as évek első felének derekán. Édesanyja egyedül nevelte gyermekeit, nehéz sorsuk volt. Már fiatalon munkát kellett vállalnia. Munkát, - mint a falubeli férfiaknak általában - a közeli bánya nyújtott.
|
Egy napon azzal állított be: Mami!- Mami! Megtaláltam! Ő lesz a feleségem! Olyan boldog volt. Arcomat csókolgatta, ölelgetett, szorongatott. Rám ruházta minden szeretetét, amit csak Joannenek adni tudott. Még csak tizenhat éves volt. Bizonyítanom kell! a Maminak a Dedinek, és most már Joannenek is. Jó amerikai magyar vagyok. Maximalista, mint a mami.
|
Csakúgy bóklászgattam a kertben, mindig van itt tennivaló, őszbe fordult lassan a nap. Látom, mennyire élnek, újból virulnak rózsáim! Gondoltam, már nincs az a nagy hőség, Papókának viszek egy csokorral. Örülni fog, tudom mennyire szerette a rózsát, sok tövet ültettünk együtt. És lám, most valóságos színkavalkádban pompáznak.
|
Orvosi alkalmassági igazolás miatt - jogosítványom hosszabbításához - felkerestem a házi orvosunkat. Sima menet lehetett volna, de mert a vérnyomásom magasnak mutatkozott, szakrendelői beutalókat kaptam. Bár panaszmentes vagyok, az orvos ragaszkodott a szakorvosok véleményéhez.
|
cs 07/20/17
Marika Lovász
Ma Papókám velem volt. Már kora reggel megjött. Ő főzte és hozta nekem a legfinomabb kávét amit csak meginni kellett. Pontosan úgy, ahogy mindig is tette. Reggeli után rögtön mentem a kertbe, hogy legszebb virágaimból egy nagy csokorra valót megszedjek, és elvigyem neki is, hadd örömködjön ő is láttukon. Még emlékszem mennyire szerette, hogy ennyi virágot tartok.
|
cs 07/20/17
Marika Lovász
West Pointi lakhelyem egy gyönyörű erdő kellős közepén van. Itt élnek nővéremék. Mivel a birtok elég nagy, a legközelebbi szomszédok is pár száz méterre laknak.
|
cs 07/20/17
Marika Lovász
Boldog vagyok, mert eljöttél...
mert csak velem voltál...
mert elhoztad őt is nekem...
|
„ Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve „ Jób 1.22.
|
Egy reggelen furcsa dolog történt. Kelek fel, hát valami éles tárgy beleakadt a hálóingembe, azon át pedig, ahogy az már csak történhetett, éppen az alsó felem bal partján rendes karcolatot ejtve, megjelölt! Fájdalmamban feljajdultam.
|
Immáron harminc éve házasságban élek, de még mindig félek, még mindig nem tudom ki, vagy kik vettek el az életemből harminc évet, és töltötték meg fiatalságomat kínos keserűséggel, kínos lelki, és igen!... fizikai fájdalommal.
|