Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Steve Sétány

Marika Lovász
Marika Lovász képe
   West Pointi lakhelyem egy gyönyörű erdő kellős közepén van. Itt élnek nővéremék. Mivel a birtok elég nagy, a legközelebbi szomszédok is pár száz méterre laknak.
   Boriska aki rendelkezik a helyi térkép szerinti ismeretekkel, elmondta , hogy úgy épült fel a település, hogy van a mag, azaz: központ, itt az egy holdas családok élnek, aztán a következő körben az öt holdas családok, majd a következőben a 15 holdasok, majd a 40 holdas családok, illetve ettől kívülebb már nincs csoportosítva, az itt élők akár 200 holddal rendelkezők is lehetnek. Mi a 15 holdas övezetben élünk. Ez közel van a maghoz, de eléggé távol a zajtól, nyüzsgéstől.
Ebben a gyönyörű erdőben, a lakóház környéke csodálatosan van parkosítva. Minden zugát bejártam, masinával a kezembe, hol mit érdemesítek megörökítésre. Az erdőből a park felé jövet többször megesett a szemem egy csodálatos fasoron, amelynek ösvénye - a végtelenben -, szerintem az égben találkozik. Csak nézz az ég felé! Kitárul a mennybolt.
   A fasor történetét Boriska mesélte el.
   Egy tragikus balesetben elveszítette elsőszülött gyermekét Stivikét. Magyarul Istvánkát. Éppen csak huszonhét éves volt Stivi, éppen csak megszületett a kisfia, akit alig három hétig tudott szívére ölelni. Boriska ezt a tragédiát csak nagyon nehezen tudta feldolgozni, illetve nem dolgozta fel ma sem. Azt hitte megőrül. Abbahagyta a munkát, feladta városi életét, és idemenekült fel a hegyre, egyenesen bele az erdőbe. Itt keresett megnyugvást. Volt itt egy öreg házikó, amely a nyaralójukat szolgálta, és télen ide jártak föl sielni a gyerekekkel. Átalakították, hozzáépítettek a nyaralóhoz, garázst és vendégházat építettek, szerszámos, és tároló házat készítettek.
   A gazdasági eszközöknek hatalmas pajta nyújt védelmet. Van itt traktor, dzsipp, mindenféle kerti gép, és a kerti bútorokat is itt tárolják télen. Itt aztán állandóan van munka! Nincs elég idő a kesergésre.
   Szóval, mint írtam, az erdőből a park felé jövet, egy gyönyörű örökzöld ciprus fasoron lépdelünk felfelé. Ezt a részt, Pityu ültette, még Stivi halálának évében, éppen huszonhét darab ciprussal. Aztán minden évben egy került melléjük, és amikor már a sort nem lehetett hosszítani, párhuzamosan kezdte ültetni a fákat.
Így alakult ki ez a csodaszép sor, amit én neveztem el Sztivi sétánynak.
   A sétány mellett mindenütt kerti padok szolgálnak a megfáradt lábak pihentetésére. Engem pedig leültetnek, hogy nézgelődjem és elgondolkozzam az élet ilyetén való alakulásáról. Soha nem hittem igazán, hogy valaha eljutok Amerikába, azt meg pláne nem gondoltam, hogy találok itt egy olyan helyet, amelynek nevet fogok adni. Pityu és Boriska is örül, hogy innentől kezdve immáron a fasornak neve is van.
   Ígéretem van rá, mire legközelebb jössz, már fel lesz téve a jelzőtábla:    Steve Sétány 57
Rovatok: 
Irodalom