„ Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve „ Jób 1.22.
Nikolett életrevaló vidám, örökké izgő-mozgó kisleányka. Épp csak megtanulta a betűvetést, olvasást. Második osztályba járt. Tanítói kedvelték, jó eszű, szorgalmas kisgyermek. Biciklizni szeretett. Ha a szabadba ment, biztos, hogy bringára ült. Élvezte a száguldást. Így történt azon a napon is. Iskola után anyukájával és kistestvérével az udvaron tevékenykedtek. A bicikli természetesen vele volt, mert egy tapodtat sem tágított mellőle. Hátha kell valamit hozni az anyunak,- mondjuk a boltból – vagy kishugának Tündikének lesz kedve valahova szaladni, és akkor ő tekerhet utána. Nem kellett menni sehova. Anyukája azt mondta, valószínű eső lesz, viharosak a felhők az égen. Niki boldogan körözött az udvarban biciklijével, amikor lecsapott a mennykő. Hatalmas dörgés, kis villámlással, és Niki elterült a földön. Azonnal jött a mentő, de a kislány életét már nem lehetett megmenteni. Agyonütötte a villám. A bicikli húzta le az égi elektromosságot - ezt mondják szakértők -és adta tovább kicsiny testébe.
Hófehér koporsóján a felirat: élt nyolc évet…
Brigitta egészséges kislánynak született. Legalábbis úgy látták a szülők. Még két hónapos sem volt, észre lehetett venni a jeleket. A kicsi túl lassú, nem úgy reagál, ahogyan az elvárható az újszülöttektől. Orvoshoz vitték. Senki sem tudott segíteni. Valamennyit javított Brigitta állapotán a Pethő Intézet gyógyterápiája, de ahogy múltak az évek, tudni lehetett, sem fizikálisan, sem agyilag nem megfelelő a fejlődése. Nem tanult meg járni sem, nem tud írni, olvasni sem. A könyvet szívesen forgatja, mert kellemes hangon zörögnek a lapjai. Teste nem korcs, nőiesek vonalai. Tizenhat éves korától menzesze is van. És mindez úgy, hogy közben pelenkázni kell, mert bepisil, bekakil. Egészséges ember számára többnyire az ilyen gyermek élő-halott! Szerencsére az ápolásában részt vesz a papa is. Ő rakja át a tolószékbe minden reggel, viszi ki a levegőre.
Brigitta így él már harminckét éve....
Az emberek többnyire bénán nézik, és nem értik. Hogyan van ez?
„Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” Jób 1.22.