István ... az Apa ... Nagypapa

   István egy dunántúli kis faluban Bakonycsernyén született, még az 1900-as évek első felének derekán. Édesanyja egyedül nevelte gyermekeit, nehéz sorsuk volt. Már fiatalon munkát kellett vállalnia. Munkát, - mint a falubeli férfiaknak általában - a közeli bánya nyújtott.
   A korkülönbség miatt rám nem emlékezett, de apámra annál inkább. Amikor mesélt az itthoni életéről, sosem mulasztotta el megemlíteni őt, és csendesen jegyezte meg, apámon keresztül engem is szeret! Mint mesélte, apámmal szeretett a bányába menni. Akkoriban a bányászok gyalogosan jártak, az erdőn át közelítve meg a tárnát, ahol le kellett szállniuk a föld alá.
   István becsülettel mondja ma is, félt a bányától!, de már attól is, hogy az erdő sötét, félelmetes, és a férfiak többsége igen gyorsan haladt. Talán félelmükben, vagy télen a hideg miatt, ő nem tudja, csak azt, hogy állandóan azon rettegett, le ne maradjon tőlük.  
   Egy műszakváltásnál a Papámmal hozta össze a jó sors, aki köztudottan komótos, mások szemében esetenként talán túlságosan nyugodt természetű ember volt. István pont ezt szerette meg benne. Mert ha együtt mentek át az erdőn, neki nem kellett félni, hogy lemarad, a papám nem sietett, és ő bírta vele az iramot.
- A mamámnak mondtam otthon, inkább kicsit hamarabb indulok, nehogy a Miska bácsi mellől lemaradjak.
Csak azután javult kicsit a helyzete, amikor a farmotoros buszokkal kezdték hordani a bányászokat.
   A nagy szegénység ellenére, szíve gazdag volt. Megismerkedett egy bányász kislánnyal, akit 1956-ban éppen a forradalom napján feleségül is vett. 1956 október 23.-a neki a nagy boldogságot hozta! Házasságot kötött élete egyetlen párjával - immáron hatvan éve - és innentől kezdve élete új mederbe lépett. Ezen a napon nem kellett munkába állni, hát menyasszonyával elmentek a tanácsházára és összeházasodtak, amolyan sebtében! Hogy mennyire sebtében, arra később visszatérek. Sietve bekéredzkedtek a templomba is. Még egy hónap sem telt el ifjú házasként és máris úgy érezte, feleségével menekülnie kell. Visszaáll a régi rend országunkban, és rájuk újból a bánya mélye vár! És a politikai elnyomás ifjú felesége miatt. Végleges elhatározásra jutott: elhagyja az országot.
   Viszontagságos úton, először lágerbe került, -Ausztriába - majd Németországba és onnan hosszas várakozás után sikerült felszállnia egy Amerikába tartó repülőgépre. Nyelvtudás és ismeretség nélkül nehéz évek következtek számára, de az élet kegyes volt hozzá. Kedves, tündéri kis feleségével áthidaltak minden nehézséget.
   Évek múltán szakmájában rendesen megfizetve, szépen gyarapodtak. Elsajátítva a nyelvet, három év után már saját házukban éltek, autót - mindig hozzáteszi - használtat vettek. Fokról fokra, de a magyartól jóval nagyobb ütemben gyarapodtak. Arizónában éltek először. Ám egy baráti család látogatása után eldöntötték, hogy ők is áttelepülnek Kaliforniába. Megszületett kislányuk, és beteljesedett a család. Kaliforniában véglegesen otthonra találtak.
   István szenvedett az édesanyja utáni vágyakozástól. A féltéstől, hogy mi lesz vele? Ki segíti majd? Amint a lehetőség engedte, elsőnek az ő édesanyját hozatták ki Amerikába.
Enyhítette a honvágyat, a vágyat feloldotta, hogy második gyermekük a kisfiú is megszületett. Már érte is kellett tartani magát.
   A Fiúval új hazájában, gyökeret vert Vágó István.
folyt.köv...