Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Aprócska ajándék

Marika Lovász
Marika Lovász képe
Nagypénteken történt...
 
Boldog vagyok, mert eljöttél...
mert csak velem voltál...
mert elhoztad őt is nekem...
 
   Nemcsak téged láttalak, hallottam az ő hangját is. Linuskának szólított. Meséltem neked, hogy az utolsó ottlétemkor nem szólt hozzám, hiába szerettem volna beszélgetni vele, nem válaszolt. Ilyenkor nem tudom eldönteni: - a mélységes mélyben, vagy a magasságos mennyben keressem.
   De, mindig történik valami. Egy asszony jött hozzám és szólított meg. Gyere közösségükbe, szeretettel várunk Marika. Csak otthon jöttem rá, hogy ez volt a válasz. Az élőkkel beszélgessek! Megnyugodtam, mert mégis válaszolt, mégis velem volt.
   S lám, most is így van. Megbeszéltük, ma elmegyünk a templomba. Te előbb kimentél a temetőbe Papához.
Tőle jöttél, egyenesen az Isten házába.
Furcsa, érdekes, nagyon régi emlékek keltek életre bennem. Kislány voltam, éppen tinédzser korú, mint te most. Barátnőmmel ültem a templom második padsorában. Korombéli fiúk a karzaton ültek, onnan nézegették a lányokat. Persze időnként mi is fel-fel pillantottunk, ilyenkor tekintetünk találkozott, és szégyenlősen hajtottuk le fejünket..
   Éreztem, hogy most is így volt. Te a fiút figyelgetted, én meg látni véltem őt. Őt, akit gyermekként ebben a templomban soha nem láthattam a karzaton ülni. Hát persze, hogy nem, hiszen ő a főváros szülötte. Köszönöm, hogy elhoztad Vicuskám. Neki pedig azt, hogy küldött a karzatra egy olyan fiút, aki ott és akkor, csak a te szépségedet figyelgette. Nos ők ketten másokat nem láttak, csak téged és engem.
   Tudom, hogy ezen a napon emléket kaptál - ajándékba - tőlem. Maradandót! Ha már én nem leszek, akkor is emlékezni fogsz a napra, a pillanatra... egykoron az Apukád gyakorolta vallásból... - az Úrvacsora vételére, annak fennkölt érzésére, ami gyakorolt vallásod szerint a gyónás - mi ketten adtunk át elvehetetlen emléket neked. Papa a temetőben, én meg a templomban. Megtapasztaltad milyen az evangélikus hit szerint járulni Isten színe elé.
   Szeretlek azért, mert pontosan úgy viselkedtél, mint egykoron én, és az élményt el is mondtad. Otthon azonnal a Netre mentél, kikerested ki az a fiú, ki a családja, stb... Ma így mennek a dolgok!... summáztad.
Szép , örömteljes napunk volt. És tudom, de mondtad is, ezt a napot soha nem fogod elfelejteni.
Ez egy csodálatos ajándék nekem tőled... és... tőlem neked. Tüzes vassal van bevésve szíved a szívembe... szerelmem
   Nagypénteken történt...
Rovatok: 
Irodalom