Így gondolkodik az ember. Ha valami tiltva van, annál inkább szeretnénk ! Azt írja Editke: lenő a hajunkról a festék, s felsejlik benne az ősz szálak sokasága.
Gondolom én: micsoda szerencse, hogy idejekorán döntöttem a festékmentességről. Hagytam lenőni a festéket. Szép lassan elfogadtam amit adott az Úr! Vén fejemre ősz hajat! Hát legyen! De nagyon nagy a kísértés. Sok időm van, túl sok.

Nincs kedvem állandóan takarítani, pedig kellene ablakokat mosni, jön a húsvét! Érkezik a Messiás ?

Emlékszem ebben az időszakban régen mindig sor került a tavaszi nagytakarításra édesanyánk vezényletével. Elsőnek a szobát hoztuk rendbe. Kisebb bútorzatok kihordása, és hófehér meszes vízzel gondosan kimeszeltük a falakat, ügyelve arra, hogy a meszelőt úgy húzzuk a falon, hogy a felkent mész száradás után csíkos ne maradjon. Ablakok pucolása. Nálunk még a bejárati ajtón is amolyan kazettás üvegek voltak, elég nehéz volt tisztítani őket. Azért idejekorán minden tiszta lett. A házat kívülről is le kellett meszelni, az alját ahol szükséges volt sározni, és gondosan szép feketére kenni. Arra már nem emlékszem honnan volt a fekete szín. Talán kormot kevertük a mészbe? Nem tudom.
A meszet úgy vásároltuk amikor jött a meszes kocsi, darabokban, s aztán egy "meszes" gödörben feloltottuk. Mindig csak annyit, amennyire nagyjából szükségünk volt. A szoba és a gádor földjét obrovnálni kellett valamilyen agyagos földdel. Máig emlékszem ennek a megszáradt masszának az illatára.

A szobánkban a földre sárga-barna csomagolópapír íveket tettünk, s arra került a szőnyeg. Majd később ne érintkezzen a felporló földdel.

A mamám nagyon szerette ha rend van. Mindig dolgoztatott bennünket, s tanított arra mekkora értéke van a tisztaságnak.
-Mi szegények vagyunk - másokhoz viszonyítva - mondta, ezért erényünk a tisztaság kell legyen.

Rendre az egész udvart is végig kellett söpörni.
Ma söprés helyett füvet nyírunk udvarunkon, s gondosan ültetett virágainkat ápoljuk. Úgy mondanám: egyszerre érzem a régi tisztaság erényét, ma pedig a fű s a virágok illatát.

Minden jól van úgy ahogyan volt, s ahogyan ma van.

      Ki tudja miért? : mégis egyre kínoz a vágy! A temetőbe kellene kimenni...

Hátha tévedtem: Nincs akkora vész..?