Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Majdnem elfeledett szavaink 2.

Marika Lovász
Marika Lovász képe
 
        A sufniban találtam egy nagyon jó és szép állapotban lévő fonott kosarat. Arra gondoltam ez a kosár egykor szakajtókosárként funkcionált.

 

Nagyonis jól emlékszem a kenyérsütésre. Igen komoly, precizitást igénylő munka volt. Édesanya már előző este kovászt készített, majd másnap látott hozzá a dagasztó teknőben összeállítani, gyúrni a kenyérnek való tésztát. Egyszerre hat kenyeret sütöttünk, ahhoz volt hat kosarunk, egyenként négy, hat kilós kenyér kelt egy kosárban. Ehhez tartozott szakajtó ruha– ezt más célra nem volt szabad használni – amivel letakartuk, hogy alatta szépen keljen a tészta. A kosarakkal együtt vittük a Bőhmékhez - pék  I sütésre.
      Itt említem meg Zsuzsa érékes kommentjét: a Csernyeiek nagyon tartós és szép kosarakat fontak rozsszalmából, amit aztán messzeföldön, – még az Alföldre is – értékesíteni tudtak.
A kosarakat használhattuk tojások tárolására is. Egy alkalommal a pitvarba felakasztott kosaramba egy kis rigó befészkelt és onnan röptette ki fiókáit. Okos volt, így védte tojásait a szemfüles, ravasz macskáktól.
      Arra emlékszem, a közelünkben lakott a Dzsunga Istók, aki kiváló kosarakat, vékákat, borítókat, illetve tojókosarakat font.
A borító az apróállatok – kiscsibék, kiskacsák, kislibák takarására szolgált, nagyobbacska állatoktól védelmül.
A tojókosárba nálunk a tyúkjaink jártak fel speciális tyúklétrán letojni, amit aztán napteltével nekünk gyerekeknek kellett összeszedni. Mi remekül másztunk ezen a létrán.
Olyan esetre is emlékszem, egy tyúk különútra tévedt, és a disznók hidasának szalmával borított tetejében készítettt magának fészket, ahova letojt, majd megkotlott és a csibék csipogását vette észre Édesanya. Kiköltött kilenc pipit, és fel is nevelődtek, mindenki örömére.
A véka ma is hasznosságomra van, például a kiskerti gaz összegyűjtésére. Könnyen ölbe fogom, s úgy viszem a komposztba.
      Kis kitérőt teszek, mert az előző írásomból kimaradt egy odavaló tárgy a lazsnak.
Nagyon távoli emlékem szerint ez valami durva vászonszerű pokróc volt, amit batyúzáshoz használtak. Viszont pejoratív értelmét ismerem: a rossz embereket szokták ellazsnakolni, - azaz megverni -, valószínűleg azért, hogy térjenek  jobb észre!
Köszönöm a figyelmet …
      Azt tartották régen,  módosabb portákat arról lehet megismerni, hogy ott már lovakat tartanak. Lehetséges, hogy így volt, de én azt mondom, a jószág haszna volt az elsődleges szempont. Nekünk teheneink voltak, Zsemle és Bimbó. Igát is húztak, szántottak is, és mindenféle hasznos munkára be lehetett őket fogni, s azonkívül szaporodni tudtak, borjakat  hoztak világra.
Az én emlékeimben a tehenek adták a finom tejet, jó sokat, amit el lehetett adni, s abból a Mama pénzt csinált! Egy liter tej három forint volt. Fekecséknek - tanáraim voltak - mikor kisbabájuk született, napi fél liter tejet hordtam. A munkadíjam benne volt az árban!
A tehenekhez használatos eszközeink voltak:
Járom,ami tartozéka volt a szekér rúdnak, s ebbe kellett a tehenek nyakát betenni, hogy teherbíró-képességükkel a kocsit húzni tudják. Jászol:ebbe kapták az abrakot, szénát. Ma ha jászolról beszélünk, unokáink csak azt tudják, abban született a Jézuska., és snitt!
Teheneink hasznossága az én számomra mint jeleztem, elsősorban a tej adása volt. Minden nap, reggel és néha este is, fejni kellett őket.
Ehhez a mamának volt egy fejőszéke, ez mindig az istállóban volt,  a tejet pedig zséterbe fejte.
A zsétert ma több helyen látom virágtartó edényként hasznosítva. Igen dekoratív, magam is használok ilyen edényeket virágokkal beültetve. Például egykori tésztástálak, - mert van fülük – kaktuszültetvényeimként szolgálnak.
A kifejt tej kimérése után, a nekünk megmaradó mennyiség tejesköcsögökbe került, majd a picébe megaludni, s utána túró, tejföl nyerés volt a cél. Főleg nyáron, sokszor ettünk aludtejet, finom friss kenyérrel. És néha tejfölös kenyeret is kaptunk vacsorára, kis pirospaprikával ízesítve. Én ma is eszem friss túrót, tejfölt, mert hozatok hetente két liter falusi tejet, amiből készítek túrót és tejfölt. Mondhatom, íze a boltihoz képest: mennyei.
Különböző méretű tejhordó edények voltak, amit dinernek hívtunk. Ma egyszerűen műanyagpalackban hozzák, ami aztán kidobásra kerül… sajnos a szemetünket szaporítja...
Rovatok: 
Irodalom