Nem messze a keskenyi szőlőktől, a Súri úton, egy aprócska forrásból egészséges, iható víz tört a felszínre. A helyet, csak egyszerűen kiskútnak hívták. Ha demizsonunkből az otthonról hozott víz kifogyott, csak szólt apám: menjél le a kiskútra, s hozzál friss vizet, elfogy ma még a munka közben.

Kis kerülővel a mezsgyék mentén, hamar leértem a kúthoz. Érdekessége, hogy nem igazán kút volt ez, inkább csak maga a forrás.

Szinte besimúlt környezetébe, idegen nem biztos, hogy rátalált volna. De mi tudtuk, annak a kis nyárfának a derákából tör elő, s körülötte üde zöld a fű, s a mindenféle aljnövényzet. A forrás alatt, pontosan akkora mélyedést alakítottak ki , - gondolom tapasztalt felnőttek - , hogy a demizson éppen beférjen, s szájába zavartalanul csordogáljon a tiszta víz egyenesen az üvegbe. A demizson vesszővel volt befonva, a vesszőnek az is szerepe volt, hogy hűvösen tartsa az üvegben lévő vizet. De biztosítékként a mama még egy szakajtóval is áttekerte, jól bevízezve, hogy a lehető legtovább őrízze a víz a hűvösséget, s iható legyen. Ha előfordult, hogy ez a víz meglangyosodott, az ember számára már ihatatlanná vált. Valamely, homoktól átmelegett szőlőtőke még örömmel fogadta ezt langyos vizet is.

       Emlékezetem szerint a forrás víze olyan felfrissülést adott, hogy azért mindenképpen megérte elmenni a kiskútra.

Én még a kézfejemet, s az arcomat is rendre leöblítettem benne.

       Erre gondoltam akkor is, mikor Székelyföldön jártam a Csiksomlyói kegyhelyen. Itt volt olyan csodálatos forrásvíz, ami teljes erejével felüdítően hatott a szervezere. Ha megittad, bensődet gyógyította, ha lábad áztattad benne, még legalább egy napra felfrissítette izmaidat, s szinte futni voltál képes, az amúgy már kimerült járgányokkal.

Máig érzem a jóleső hidegséget lábaimban.

        Más források melegvizet juttatnak a felszínre. Ezeknek a melegvízeknek leginkább az adja az értékét, hogy összetétételükben az egészségre gyógyító hatással vannak. Káliumosak, jódosak, sósak, mint például a Hegykői termálvíz. Olyan erősen sós , és sűrű a víz, szinte csíp, és mégis milyen jótékony hatással van az emberre. Én ezekben a fürdőkben is mindig kihasználtam az ülőmedencékben lévő gyógyító víz erejét. Kialakított szénsavfürdője az egész szervezetre van jótékony hatással.

Amikor ezt a feltörő, magasabb hőfoú vizet a test számára fürdésre alkalmassá teszik, jelentősen veszít gyógyvíz jellegéből, s amolyan langyossá válik, hatástalan!

Életünket is így tudom rangsorolni: legyen meleg, vagy hideg!

Csak langyos ne! Mert csak akkor oltja szomjadat, ha kellően hideg, vagy akkor gyógyít, ha kellően meleg.

Ne engedd hát, hogy valami langyos vízben dagonyázzál.

Bensőd beteg lesz tőle, hányingert kapsz, külsőleg pedig jól megfázol, prüszkölsz...

        Fel hát a hűs forrásvízhez, vagy a jótékony melegvízhez...

Már alig várom, hogy ismét megnyíljanak a fürdőházak.