A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Tervet rajzol a barátság
arcán feszül az elszántság
hittel karon fog, kovácsol
erőt kitartást varázsol.
Téglákat hord most a hűség
az építéshez is szükség
nagyon kell a szilárd talaj
bíz itt nem elég a sóhaj.
Maltert kever a becsület
tartós legyen az épület
|
|
Rovatok: Vers S mikor hű marad a szó
az adott bizalom
mikor szemem lehunyva
is bízhatok.
Nem illan el hamar
mert homály nem takar
ám szívembe mar
ha ígérgetnek a szavak!
Ne ígérj lehetetlent
ne tedd a tehetetlent
mert elveszíted
bizalmad az egyetlent!
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Hűen őrzi lelkem pergamenje
mit a szívem vésett egykor bele
hol a szó nem száll el hamar tova
hol a tetteknek bizony van nyoma.
Hol tisztán szól a becsület hangja
soha sem pendít hamis dalt húrja
a hitvallásom büszke erényem
mit senki nem veheti el tőlem!
|
|
Rovatok: Vers Most lábaid elé szórta
a legpompásabb aranyát
az arcodon hűvös csókja
érezni véled ajakát.
Oly igéző csillogást vet
árnyad elé a napsugár
eléd tár egy rejtett szívet
mit felrajzol a fénymadár.
Most még gyengéden invitál
vágyik rá, hogy őt is szeresd
|
|
Rovatok: Vers Díszes ruhát ölt
|
|
Rovatok: Vers Lám, porondmesterként nagy a felelősség
nem csak az oroszlánt, népet is idomít,
a közönség között nagy az egyezőség,
Szót fogadnak, tapsolj vagy nevess, finomít!
Kalap alatt szövetkeznek!
Következő előadásra törekszik,
már dörzsöli a markát, dől a bevétel
|
|
Rovatok: Vers Egyre küzd a feltámadó
hatalmas haragos széllel
irgalmazz ó mindenható
légy még kegyelmes a néppel.
|
|
Rovatok: Vers Ködös hajnalon Nagy ködös lepel
takarja el a fáradt
hajnal homlokát.
|
|
Rovatok: Vers A
|
|
Rovatok: Vers Elmúlt a szép nyár, oly hamar
roppan lábam alatt az avar,
hosszú sétára indulok,
amíg lehet, amíg bírok.
Nyakamat már a kabátba,
leheletem már a távolba,
látom és érzem, itt vagy hát,
megszínezted az öreg fát.
Elém tárod szíved titkát,
|
|
Rovatok: Vers Már dúdolni kezdem a ritmusát,
az ősznek szívverését, dallamát,
átjárja szívem, lelkem zegzugát,
feledteti ködös, zord hajnalát.
Járom az utam erdőn-mezőn át,
elviszem magammal, mit komponált,
s amott látom az öreg almafát,
lehullajtja a gyönyörű lombját.
|
|
Rovatok: Vers Hajnali köd szitál
ereszkedik egyre
röpke perc invitál
vele megyek messze.
Hasadni látszik már
hajnal kemény burka
koravén napsugár
ágyába még bújna.
Elballag a múltat
s nem sejti a jövőt
emlékek közt kutat
siratja az időt.
|
|
Rovatok: Vers Nap-nap után nehéz
remegve nyúl a kéz
kérne, ó de nem mer
mert szigorú szem ver.
Éhezik a jóra
néha csak egy szóra
a fájó szív hasad
a lélek elsorvad.
Olykor csak egy mosoly
ami szép, nem komoly
olykor egy ölelés
bizony ez sem kevés!
|
|
Rovatok: Vers Még komponál a vén zenész
a refrén nem az igazi
míg nem áll össze az egész
mert hiányzik még valami.
A dallam benne él már rég
újra és újra elkezdi,
nem adja fel, messze a vég
hajtja, nem hagyja feledni.
|
|
Rovatok: Vers Suttogja már a múlt dala
hidd el, még boldog évek jönnek
fogja a remény hajnala
hittel ragyog a nap e földnek.
|
|
Rovatok: Vers Hallgat a mondat
süket a szó
szirup csak oldat
Íztelen só.
A szép csúnya
gyanús az okos
vígnak búja
tisztának koszos.
Néma a válasz
hangos a csend
segítve ártasz
trehány a rend.
S míg jó a gonosz
|
|
Rovatok: Vers Nehezen ébredő
hajnalban didergő
ma még a fű se nő
Hétfő
Lábadat jobban szedd
Szemeid jól elfedd
bánatot is feledd
Kedd
Ne légy olyan flegma
Ne húzd, tedd meg még ma
Hét közepe extra
Szerda
És én még gürcölök
|
|
Rovatok: Vers Éjjel
Komor sötétben bolyongott
tapogat, mint világtalan
csak emlékeket foltozott
éji részlet hiánytalan.
Hajnal
Kámforrá vált már a hajnal
szerelmes üzenet helyett
gyűrött és áztatott arccal
hagyott nyikorgó levelet.
Nappal
|
|
Rovatok: Vers Uralkodik a fájdalom,
hatalmasodik agyamon.
Fel-alá járkál gőgösen,
gyarlóan játszik testemen.
Kötél-táncol idegemen,
kétségbe taszít lelkesen.
Űzi a jó gondolatot,
megkeseríti a napot.
Gyógyír utánad kapkodva,
borogatás az arcomba.
|
|
Rovatok: Vers Lassan a nyár elköltözik,
pompás színekbe öltözik,
szél ágak közt kócolódik,
mókuscsalád szorgoskodik.
Gyűjtöget makkot s mogyorót,
a kamrájába minden jót,
jöhet most már a zimankó,
a kis mókusnak csuda jó.
Hullanak a falevelek,
fészeklakók dideregnek.
|
