A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Suttogja már a múlt dala
hidd el, még boldog évek jönnek
fogja a remény hajnala
hittel ragyog a nap e földnek.
|
|
Rovatok: Vers Hallgat a mondat
süket a szó
szirup csak oldat
Íztelen só.
A szép csúnya
gyanús az okos
vígnak búja
tisztának koszos.
Néma a válasz
hangos a csend
segítve ártasz
trehány a rend.
S míg jó a gonosz
|
|
Rovatok: Vers Nehezen ébredő
hajnalban didergő
ma még a fű se nő
Hétfő
Lábadat jobban szedd
Szemeid jól elfedd
bánatot is feledd
Kedd
Ne légy olyan flegma
Ne húzd, tedd meg még ma
Hét közepe extra
Szerda
És én még gürcölök
|
|
Rovatok: Vers Éjjel
Komor sötétben bolyongott
tapogat, mint világtalan
csak emlékeket foltozott
éji részlet hiánytalan.
Hajnal
Kámforrá vált már a hajnal
szerelmes üzenet helyett
gyűrött és áztatott arccal
hagyott nyikorgó levelet.
Nappal
|
|
Rovatok: Vers Uralkodik a fájdalom,
hatalmasodik agyamon.
Fel-alá járkál gőgösen,
gyarlóan játszik testemen.
Kötél-táncol idegemen,
kétségbe taszít lelkesen.
Űzi a jó gondolatot,
megkeseríti a napot.
Gyógyír utánad kapkodva,
borogatás az arcomba.
|
|
Rovatok: Vers Lassan a nyár elköltözik,
pompás színekbe öltözik,
szél ágak közt kócolódik,
mókuscsalád szorgoskodik.
Gyűjtöget makkot s mogyorót,
a kamrájába minden jót,
jöhet most már a zimankó,
a kis mókusnak csuda jó.
Hullanak a falevelek,
fészeklakók dideregnek.
|
|
Rovatok: Vers Virág helyett szavakat szedtem egy csokorba,
ma is gondosan rendezgetem szépen sorba!
Tettem bele még illatozó százszorszépet,
egészséget, boldogságot kívánok néked!
Tűztem hozzá oly ritka minden színű rózsát,
pompás illata feledtesse szíved búját!
Szeretet szalaggal kötöttem át a csokrot,
|
|
Rovatok: Vers Ott feletkeznék
hol legszebb árnyalata
a kéknek azúr.
|
|
Rovatok: Vers Ki- Még
hordja
nagy tüskés
zöld kabátját
a vadgesztenye.
A
tüskés
burokból
megszületett
gesztenye herceg.
|
|
Rovatok: Vers Elrejti magát a színes púder mögé,
tükör előtt bámul, jól takar a festék,
sötétbe zárt lelke talán még az övé,
elbírja még azt a hosszadalmas esték.
Szépen az ajkát vastagítja a bohóc,
és már eltüntette arca vonásait,
az artista melegít, torkában gombóc,
vakmerően feszegeti határait.
|
|
Rovatok: Vers S még egy forró csókot röptetsz,
lágyan megsimítod karom,
de már gyakran ejtesz könnyet,
Ó, hogy elhagy? Nem akarom!
Színpompás ruhád felöltöd,
és még táncra perdülsz egyszer,
táncolsz, míg jő a szürke köd,
majd tova ereszt, hisz ismer.
Menned kell, elfogyott erőd,
|
|
Rovatok: Vers Záporeső napsütésben
szép szivárványt fest az égre
szellő szárnya felszárítja
nem marad semmi, állítja.
|
|
Rovatok: Vers Átsétált az úton egy fekete macska
szerencséje volt, mert senki el nem csapta
kacag, szájában virított egy lóhere
messziről látszott a négy szép zöld levele.
Jó nagyot dobbantott az útszéli porban
s a kéményseprő ölébe pottyant nyomban
kerestem ruhámon gyorsan én egy gombot
|
|
Rovatok: Vers A
táj ha
festői
és megihlet
én megfestem azt.
|
|
Rovatok: Vers Mint jó diák, elővette a palettát,
s festeni kezdte a tájat,
hol dombokat, hol a fákat,
még utoljára tarkára a bokrétát.
Ecsetét néha-néha a tóba mártja,
letörli forró mosolyát,
helyette komoly arcot vág,
még alkot, munkáját szorgosan folytatja.
|
|
Rovatok: Vers Ó, drága társak, jó barátok!
Szeretettel gondolok rátok!
S ha néhány sorom olvassátok!
Körül vesznek majd jó hatások!
Különbözőek vagyunk, mások,
mégis összekötnek írások!
Elétek őszintén kiállok,
mindig barátságot kínálok!
Olykor rokonlelket találok,
|
|
Rovatok: Vers S még ölel langymeleg karod,
most búcsúzom, ha akarod!
De ígérd meg nekem, sietsz,
rám újra ezer szikrát vetsz!
Tudom, neked kell, hogy pihenj,
ó, nem is tartalak fel, menj!
Hótakaród igazítom,
kedves arcod megsimítom!
Kis pacsirta hangját lesem,
|
|
Rovatok: Vers Rohanó idő kereke,
haj, bárcsak egyszer lehetne!
Egy karommal ölelnélek,
a másikkal pörgetnélek!
Néha előre, ne fájjon,
ádáz szavad így ne bántson!
S én nem vágyom már a múltba,
bizony nem csinálnám újra!
Olykor megállítanálak,
csak némán élnék a mának!
|
|
Rovatok: Vers Bár ne találkoztunk volna,
az idő lassabban fogyna,
s nem zokogna lelkem se úgy,
bánatod érzem ugyanúgy!
Bár ne ébrednék melletted,
korán a napot elveszted,
s ne látnám arcodon a kínt,
mely szám ízét úgy keserít!
Értelmetlen barázdát ejt,
|
|
Rovatok: Vers Kenyér mellé jó a szőlő,
apró karó kell a tőhöz,
gazdának óhaja kevés,
csak remek legyen a termés.
Az inda húzza és húzta,
karjait magasra nyújtja,
kapaszkodik az felfelé,
tekeredik a nap elé.
Jól rásüt a nap sugára,
míg ontja kincsét magára,
|
