Lám, porondmesterként nagy a felelősség
nem csak az oroszlánt, népet is idomít,
a közönség között nagy az egyezőség,
Szót fogadnak, tapsolj vagy nevess, finomít!
Kalap alatt szövetkeznek!
Következő előadásra törekszik,
már dörzsöli a markát, dől a bevétel
az ő zsebe egyre csak jobban növekszik,
kit érdekel az asztalon lesz-e étel!
A nyomorért is fizetnek!
Alamizsnát szór a cselédnek elébe,
pont annyit, hogy még legyen, ki porondra áll,
nincs más, jelenésed van ám holnap délbe'!
Pillanatnyi hírnév, mi gyorsan tovaszáll!
A kis majmok banánt kérnek!
Gátlástalanul nem fél, a titka rejtve,
rabláncra veri gyorsan azt, ki árthatna,
s ha elő is kerül a hatalmas medve,
gyorsan lebénítja mielőtt támadna.
Így múlnak a néma évek!
Eljátszotta már az élete örömét,
míg tart a vastaps, a függöny nem zár össze,
virágesőben füröszti a sikerét,
játssza a komédiát talán örökre.
Míg tragédiába érnek!
S a néző, a balga, nem is veszi észre,
csak azt látja, amit akarnak, hogy lásson,
más szereplő lép a smink alá helyére
ezen a különleges előadáson.
Már ordítanak az érvek!
S neki ki mondja vajon az ütemtervet,
ha a műsor csúszna, improvizál egyet.
A műsor nem állhat meg! Ne vegyék észre!
Ennek a műsornak mindenki részese!
Tiltakoznak, de mi ellen?
Ó, de itt van! Nem kell sehová sem menni!
Cirkusz az egész világ, hát nem látja más?
Nem kell most már ezért külön jegyet venni!
Bizony ám, csak nem mindegy a szereposztás!
Nem mindegy kellem vagy jellem!
