Még álmosan feküszik a nagy nyüzsgés,
már színesedni is látszik a szürkés.
Még egy picit a csendé a hatalom,
már nem vagyok biztos, hogy ezt akarom.
Még ruhátlanul, rendetlen a reggel,
már hétvége van, kapkodni ma nem kell.
Még olyan kócos minden gondolatom,
már fogalmazódhatna a mondatom.
Még mosatlan arcú a hangulatom,
már ébredezni kezd a mozdulatom.
Még oly szomjazó, kiszáradó elmém,
már érzem a kávé illatát, felém.
Már vége a csendnek, dübörög a szó,
még nyújtóznék egyet meleg takaró.
Már színesbe öltözik a délelőtt,
még nem tudja, vajon minden rendbe jött.
