A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Fényesen izzik a pirkadat,
ahogy az ég kettéhasadt,
ma mégis oly dühösnek látszik,
az élet velem csak játszik.
Ne légy szomorú, te balga,
s kegyesen arcom cirógatja,
ébredj a keserv álomból,
tévhit, hamis átokvilágból!
Szíved telve leleménnyel,
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Aranyló búzakalász igézi a napot,
szomorkás virágnak egy csókot adott,
vágyakozó szemei fürkészik az eget,
táncol a szellővel újra és újra egyet.
Vörös pipacsokat tűzdel szőke hajába,
szorgosan készülődik a találkozásra,
kék virágot hímez a kamilla mellé,
zöld köténykét köt a ruhája elé.
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Pirkadó hajnal,
ágbokor aljjal,
két csiga násza,
összeérő háza.
Fonódnak halkan,
tapadó szarvval,
szerelmük lázas,
ölelésük mázas.
Két csiga csoda,
pecsétjük csókja,
könnyek, örömök,
szerelmük örök.
|
|
Rovatok: Vers Volt egy álmom,
de elsodort az élet,
nem hittem, hogy elérem,
mégis vágyom.
Volt egy álmom,
nem hitt senki bennem,
s nem fogta a kezem,
mégis várom.
Volt egy álmom,
küzdeni kezdtem érte,
te is figyeltél végre,
megpróbálom.
|
|
Rovatok: Vers Két
szeme
mosolyog,
krumpliorra
szép nagy és piros.
Nincs
mása,
csak foltos
ruhája, de
szíve hatalmas.
Ne
legyél
bánatos,
néha te is
kacagj, bohóckodj!
|
|
Rovatok: Vers Ebben a világban nem lehet jónak lenni!
Nem engedik, hogy jó legyél.
Nem engedik, hogy jót tegyél,
Ebben a világban közömbösnek kell lenni.
Mert ha jó vagy, eltipornak, kihasználnak,
kigúnyolnak, megaláznak,
ércelődnek és gyaláznak,
mikor nem hallod, hátba döfnek, áztatnak.
|
|
Rovatok: Vers Esni kezd, csepereg,
egyre jobban remeg,
dörög-morog az ég,
potyorászik a jég.
Nem esik, már zuhog,
ereszen is csurog,
udvaron már tócsa,
ennyi volt a strófa.
|
|
Rovatok: Vers Nehéz iskolatáska huppan a padlón,
utolsó strigula áthúzva az ajtón,
véget ért egy oly hosszúnak tűnő korszak,
érzelemdús, jó és nehéz napok voltak.
Türelmetlenül vártuk már, hogy így legyen,
az utolsó óra szünetre csengessen,
sikítva szaladhassunk még egy utolsót,
|
|
Rovatok: Vers Erdő mélyén elfeledve,
eljárt az idő felette,
ott áll még az a házikó,
öregecske, kicsi viskó.
Körbefonták ágak-bogak,
beköltöztek pici nyulak,
fészket raktak a madarak,
talán ott is maradnak.
Felé hajolt szép faága,
kívánsága minden álma,
|
|
Rovatok: Vers Magasra röppent
az égig szökkent
madarakkal száll
ki trambulinban áll.
S ugorj jó nagyot
érd el a napot
ússz fellegekben
vígan önfeledten.
Egyre csak feljebb
s annál is messzebb
s újra és újra
egészen a csúcsra.
|
|
Rovatok: Vers Sikítva suhan a gyorsvonat,
nyerít is talán a fogat,
peronon kapaszkodik a szél,
ismerős arcot látni vél.
Elmosódott szürke foszlányok,
kérdések és a talányok,
messze szaladó színes álmok,
és én itt vagyok és várok.
Sikítva suhan a gyorsvonat,
|
|
Rovatok: Vers Ó, fuvallat, égi jel,
oly jókor szívemre lel,
öleli apró testem,
s újra az égig emel!
Panaszra hajló vad ág,
legyint, s szavamba vág,
lásd meg a holnapot,
s ne sirasd a tegnapot!
|
|
Rovatok: Vers Egyszerű ember, nem vagyok én senki,
lehet, engem is könnyű lesz feledni,
egy, kit a tavaszi szél, ha megsimogat,
homlokon csókol, tollat ragad s írogat.
Kinek megérinti lelkét a csoda,
nem érdekli, ha az élet mostoha,
nem hagyja a varázslatot tovaszállni,
mert a jót s szépet újra-újra kell élni!
|
|
Rovatok: Vers Zord napokat fúj el a szél,
tán a holnap szebbet remél,
de múlik már a komor tél,
és lásd, ma már szebben zenél.
Zöldellni látszik már a táj,
ami elmúlt, már nem is fáj,
oly vidáman szökken a nyáj,
varázsol a tavaszi báj.
S holnapban tüzes napsugár,
|
|
Rovatok: Vers Fanyar csókot lehel a hajnal,
és suttogni kezd érces hanggal,
giccsbe öltözteti a fákat,
elhomályosítja a tájat.
Hirtelen oly dermesztő a csend,
és felborulni látszik a rend,
holtan hull le a sárga levél,
maga sem tudja, de még remél.
Még azt hiszi, hogy zöldellni fog,
|
|
Rovatok: Vers Merre járhatsz, ó, szerelem?
földön e, vagy a fellegen?
Csókod íze még ajkamon,
úgy ölelnélek, angyalom!
Hol fény táncol a tengeren,
s szivárvány feszül kék egen,
ott várok hűen, csendesen,
a holtomiglan, kedvesem!
|
|
Rovatok: Vers Varjú szállott vállamra,
szörnyeket szült álmomra,
erősen marja húsom,
nem ereszt, ezt már tudom!
Hatalmas csőre s karma,
birodalma s hatalma,
jól érzi magát rajtam,
én ezt bíz nem akartam!
S mikor szétnyitja szárnyát,
erőszakolja vágyát,
|
|
Rovatok: Vers Egy
élet
nehéz a
sors kezében
egy életen át.
|
|
Rovatok: Vers Aggódtam érted és nappal,
s amíg el nem jő a hajnal,
Majd újra és újra pirkadt,
talán jól vagy mire virrad!
De ma eljött az a holnap,
ezek nehéz napok voltak,
mire szívem hozzád bújhat,
csókod oltja újra szomjam!
|
|
Rovatok: Vers Tavaszi szélben
száll egy kék madár,
magasra rebben,
hírt vihet talán.
Szerelmet üzen
a kedvesének,
szíve nem pihen,
míg ég tüzében.
Remény hajnala
ébresztgeti még,
életben tartja,
míg nem jő a vég.
|
