A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Erdő mélyén elfeledve,
eljárt az idő felette,
ott áll még az a házikó,
öregecske, kicsi viskó.
Körbefonták ágak-bogak,
beköltöztek pici nyulak,
fészket raktak a madarak,
talán ott is maradnak.
Felé hajolt szép faága,
kívánsága minden álma,
|
|
Rovatok: Vers Magasra röppent
az égig szökkent
madarakkal száll
ki trambulinban áll.
S ugorj jó nagyot
érd el a napot
ússz fellegekben
vígan önfeledten.
Egyre csak feljebb
s annál is messzebb
s újra és újra
egészen a csúcsra.
|
|
Rovatok: Vers Sikítva suhan a gyorsvonat,
nyerít is talán a fogat,
peronon kapaszkodik a szél,
ismerős arcot látni vél.
Elmosódott szürke foszlányok,
kérdések és a talányok,
messze szaladó színes álmok,
és én itt vagyok és várok.
Sikítva suhan a gyorsvonat,
|
|
Rovatok: Vers Ó, fuvallat, égi jel,
oly jókor szívemre lel,
öleli apró testem,
s újra az égig emel!
Panaszra hajló vad ág,
legyint, s szavamba vág,
lásd meg a holnapot,
s ne sirasd a tegnapot!
|
|
Rovatok: Vers Egyszerű ember, nem vagyok én senki,
lehet, engem is könnyű lesz feledni,
egy, kit a tavaszi szél, ha megsimogat,
homlokon csókol, tollat ragad s írogat.
Kinek megérinti lelkét a csoda,
nem érdekli, ha az élet mostoha,
nem hagyja a varázslatot tovaszállni,
mert a jót s szépet újra-újra kell élni!
|
|
Rovatok: Vers Zord napokat fúj el a szél,
tán a holnap szebbet remél,
de múlik már a komor tél,
és lásd, ma már szebben zenél.
Zöldellni látszik már a táj,
ami elmúlt, már nem is fáj,
oly vidáman szökken a nyáj,
varázsol a tavaszi báj.
S holnapban tüzes napsugár,
|
|
Rovatok: Vers Fanyar csókot lehel a hajnal,
és suttogni kezd érces hanggal,
giccsbe öltözteti a fákat,
elhomályosítja a tájat.
Hirtelen oly dermesztő a csend,
és felborulni látszik a rend,
holtan hull le a sárga levél,
maga sem tudja, de még remél.
Még azt hiszi, hogy zöldellni fog,
|
|
Rovatok: Vers Merre járhatsz, ó, szerelem?
földön e, vagy a fellegen?
Csókod íze még ajkamon,
úgy ölelnélek, angyalom!
Hol fény táncol a tengeren,
s szivárvány feszül kék egen,
ott várok hűen, csendesen,
a holtomiglan, kedvesem!
|
|
Rovatok: Vers Varjú szállott vállamra,
szörnyeket szült álmomra,
erősen marja húsom,
nem ereszt, ezt már tudom!
Hatalmas csőre s karma,
birodalma s hatalma,
jól érzi magát rajtam,
én ezt bíz nem akartam!
S mikor szétnyitja szárnyát,
erőszakolja vágyát,
|
|
Rovatok: Vers Egy
élet
nehéz a
sors kezében
egy életen át.
|
|
Rovatok: Vers Aggódtam érted és nappal,
s amíg el nem jő a hajnal,
Majd újra és újra pirkadt,
talán jól vagy mire virrad!
De ma eljött az a holnap,
ezek nehéz napok voltak,
mire szívem hozzád bújhat,
csókod oltja újra szomjam!
|
|
Rovatok: Vers Tavaszi szélben
száll egy kék madár,
magasra rebben,
hírt vihet talán.
Szerelmet üzen
a kedvesének,
szíve nem pihen,
míg ég tüzében.
Remény hajnala
ébresztgeti még,
életben tartja,
míg nem jő a vég.
|
|
Rovatok: Vers A
kerek
erdőnek
mélyén várok
rád szüntelenül
Várok és várlak
míg elemészt
a bánat
a fájó
bú
|
|
Rovatok: Vers Feladat feladat hátán,
tátongó Űr ez is netán?
Vígan felmászik a hátán
egy gonosz ordító sátán!
Kánonban szól, mint egy sámán,
tanácsokat sóz rád drágán,
érezd majd a magad kárán,
rá hallgatsz életed árán?
Lazán füledbe suttogja,
hiszi Ő, halkan, gondolja,
|
|
Rovatok: Vers Haldokló buborék,
ó, hogy bugyognék
a pohár tetején
még az elején.
Éppen csak, hogy felért,
s már véget is ért
piciny röpke léte,
vajh, volt értelme?
|
|
Rovatok: Vers Egy üres lapodat hagytad
reggel a konyha asztalán,
és többször is átgondoltad
még a fájó nap hajnalát!
Némán és zokogva, nem hisz
a szív, megszakad, sír, úgy fáj,
óh, soha többet már nem hív,
oly sötét tátongó űrt váj!
A jó barát ölelne még
|
|
Rovatok: Vers Rügyet fakaszt a napvilág
s már bontakozik a virág
rózsaszínűt ölt a világ
s visszatérnek a vadlibák.
Szívnám magamba illatát
kedves virágok tavaszát
a bontakozó szilvafák
cseresznyevirág igazát.
Már szerelmesen csicsergő
és oly lázasan igyekvő
|
|
Rovatok: Vers Kerek erdő közepében
kedves dallam, muzsika száll
erdő népe körben áll
évszakok tündérei táncot jár
Először a körközepén
a nyár tündére táncol
csettint jobbra, csettint balra
ugye, már nem is fázol?
Ó, Igy van ez minden évben
együtt repülünk a fényben |
|
Rovatok: Vers Még ha testem máshol is jár,
rögös az út, de vége vár,
de hidd, lélekben itt vagyok,
olykor csendesen olvasok.
Míg egymagam némán ültem,
mi történt velem csak tűrtem,
múlik, feledni nem fogom,
ettől szebb lesz majd holnapom...
Ó, ki tudja, mi jöhet még?
|
|
Rovatok: Vers Hajdanán a padon ülve
megannyi tervünk ment füstbe,
csalogató felhők néztek,
itt maradjak még vagy menjek?
Tegnap bohéman kacagtunk,
s még önfeledten rohantunk,
és pillantások üzentek,
csak úgy szerettünk s szerettek.
Fiú udvarolt a lánynak,
|
