Nehéz iskolatáska huppan a padlón,
utolsó strigula áthúzva az ajtón,
véget ért egy oly hosszúnak tűnő korszak,
érzelemdús, jó és nehéz napok voltak.
Türelmetlenül vártuk már, hogy így legyen,
az utolsó óra szünetre csengessen,
sikítva szaladhassunk még egy utolsót,
virággal hintsük az iskolafolyosót.
S visszagondolunk az iskolás évekre,
talán egy-egy nap mégis visszatérhetne,
a zsivaj, a közös csíny, a nagy kacagás,
a tréfa, örömkönnyek s a kirándulás...
Holnap egymás mellett állunk ünneplőben,
izgatottan vártuk, szemünk mégis könnyben,
hálásan köszönünk mindent a tanároknak,
és csendben búcsút intünk az iskolának.
