Nagyot sóhajtott a szellő
beleremegett az erdő
zizzentek a fák a bokrok
megremegtek a hegyormok.
Riadt vadak üldözöttek
körbe rohanják a földet
kétségek közt menti kölykét
erdő mező hegyén völgyén.
De hová fut világtalan
és menekül minduntalan
|
Mindennapos aggodalom
az éhínség nagy hatalom
de válogatós a firma
ó a tegnapi nem jó ma!
Faggatom hát ezt is, azt is
bizony választ várok máris!
Sorolgatom az étkeket
hallgatom az ötleteket!
Kezemben a frigóajtó
másikban a mai sajtó
|
Jó volna egy kabri-jó
ó biztosan csuda jó
úgy lehajtott tetővel
szállni a lágy szellővel
Hajam csak úgy lobogna
szívem gyorsan dobogna
bizony az lenne ma jó
egy szép piros kabri-jó
|
Ára van az igazságnak
nem tetszik a társaságnak
kimondva rút a valóság
jobban állhat a hamisság.
Nem kell ide már ellenség
elég ide őszinteség
gőgös lesz gúnár Gedeon
pofákat vágó Filemon.
Elszomorító a képlet
hazugságban az szép élet?
|
Ma az jutott az eszembe
sok pénz volna a zsebembe'
úgy elmennék egy szigetre
felnéznék a szép kék égre
Jó koktéllal a kezembe'
szalmakalap a fejembe
ragyogó nap a szemembe
úszkálnék én a tengerbe'
sajnos, került a szerencse
a milliókat más nyerte
|
Olvad az aszfalt,
folyik a fagylalt,
íze a gyömbér,
roppan a tölcsér.
Málna és eper,
jöhet a szeder,
étcsokoládé,
mangó és kávé.
Mogyoró, dió,
tetején bigyó,
csokiöntettel
és sok ötlettel.
Cukorka rajta,
|
Piros pipacs, te kis árva,
hogyan jöttél e világra?
Semmi nem itt volt előtted,
mégis gyökered eresztetted.
Nem számít a kopár síkság,
és a bozontos gazosság?
Megférsz te a pitypanggal is,
és nem zavar a kanális!
Piros pipacs, te kis drága,
|
Akarom még látni a felkelő napot,
ahogy ásítva lerázza takaróját,
kényelmesen nyújtózkodik egy jó nagyot,
és eléri arcod, simítja mosolyát.
És még úgy szeretném megélni a napot,
hogy érezhessem, mindennél jobban szeretsz,
szavak nélkül érezz végtelen holnapot,
|
Vastag smink mögé
rejtem törékeny lelkem
színpadra lépek.
Majdan letörlöm
mikor a reflektorfény
nem rám világít.
|
Kimentem a kertembe
megérett a cseresznye
felmásztam a létrára
a legfelső fokára.
Egy piros és egy bordó
finom édes ropogó
tele kosár csuda jó
nagy melegben ez való.
Ezért volt sok virága
roskad is most az ága
lesz is befőtt télire
|
Forró nyári nap van,
mégis fázom,
elmerengek a tájban,
karom kitárom.
Arcom simítja
egy szomorú fuvallat,
újra nekem sírja,
gyászéneket hallat.
Csak állok némán
s hallgatom,
ami még vár rám,
nem akarom!
|
Áldott a nap mikor hozott,
minden bánatot múlatott.
Az első mosoly rabul ejtett,
mindeneim, azok lettetek.
S az első szavak ó de szép,
szívembe égő örök emlék.
Mintha tegnap lett volna,
átélném újra, karolva.
Kacajtól lett hangos a ház,
|
Ébredezik már a háznépe,
halkan ereszkedem térdre,
csendben nézem kis arcod,
ahogyan igaz álmod alszod.
Mosolyt csalt az ajkadra,
talán egy fényes paripa,
néha még fel is kacagsz,
tündérektől csókot kapsz?
Fogócskázol kinn a mezőn,
dús fűvű, virágos legelőn,
|
Reszket a papír mert
szívem gyors ritmust vert
állok remegő térdekkel
hittel és komoly érvekkel.
meg sem rebben a levegő
dermedt csend, mint a temető
kiszáradt a torkom is
hol tartok melyik sor is?
Gondolatom a hátsó sorban
valaki épp picit megmoccan
|
Ma egy csokor vadvirágot szednék
tarka pillangó bőrébe bújnék
lebegnék a széllel
játszanék az éggel.
Piros pipacsos álom ágyikóba
búzavirág kék hímzett takaróba
belebújnék egészen
heverésznék én tétlen.
Szép virágokból koszorút fonnék
|
Heverek a tónak partján,
nyárnak délutáni napján,
hallgatom a susogását,
nézem felhők vándorlását.
Elveszek a sodródásban,
táncolok a fodrozásban,
s mindezt hason fekve teszem,
sűrűre font pázsit kerten.
|
Kapaszkodom a fénysugárba,
mely beosont szürke szobámba,
fényt hozott magával, melegséget,
összetört szívemnek reménységet.
Kapaszkodom az út menti ágba,
mely beleakadt ruhámba,
megtépázta, cafatokra tépte,
még is szorítom, lassan lépkedve.
Kapaszkodom a szélbe,
|
Most oly hangos a csend,
egész testemben nincs rend,
fárad a karom, lábam,
csak fekszem az ágyban.
Elmosódott képek,
összemosódott színek,
Húz a fejem balra,
fordulhatna már jobbra.
Röpködnek a székek,
kavarognak a képek,
nehéz lábon állni,
|
Egy tízlakásos társasház garzonlakásában élt édesanyjával Erika aki egy autóbaleset után elveszítette édesapját és az egyik lábát.
|
Egy magas fatörzs tövében
van egy gömb alakú fészek,
benne lakik a kis bajszos
Viki mókus a kis szorgos.
Míg az idő verőfényes
ugrándozik a kis édes
egyik fáról a másikra
majd ki szalad a pázsitra.
Ám az idő rosszra fordul
a gyűjtögetés felgyorsul,
|