A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers A
kerek
erdőnek
mélyén várok
rád szüntelenül
Várok és várlak
míg elemészt
a bánat
a fájó
bú
|
|
Rovatok: Vers Feladat feladat hátán,
tátongó Űr ez is netán?
Vígan felmászik a hátán
egy gonosz ordító sátán!
Kánonban szól, mint egy sámán,
tanácsokat sóz rád drágán,
érezd majd a magad kárán,
rá hallgatsz életed árán?
Lazán füledbe suttogja,
hiszi Ő, halkan, gondolja,
|
|
Rovatok: Vers Haldokló buborék,
ó, hogy bugyognék
a pohár tetején
még az elején.
Éppen csak, hogy felért,
s már véget is ért
piciny röpke léte,
vajh, volt értelme?
|
|
Rovatok: Vers Egy üres lapodat hagytad
reggel a konyha asztalán,
és többször is átgondoltad
még a fájó nap hajnalát!
Némán és zokogva, nem hisz
a szív, megszakad, sír, úgy fáj,
óh, soha többet már nem hív,
oly sötét tátongó űrt váj!
A jó barát ölelne még
|
|
Rovatok: Vers Rügyet fakaszt a napvilág
s már bontakozik a virág
rózsaszínűt ölt a világ
s visszatérnek a vadlibák.
Szívnám magamba illatát
kedves virágok tavaszát
a bontakozó szilvafák
cseresznyevirág igazát.
Már szerelmesen csicsergő
és oly lázasan igyekvő
|
|
Rovatok: Vers Kerek erdő közepében
kedves dallam, muzsika száll
erdő népe körben áll
évszakok tündérei táncot jár
Először a körközepén
a nyár tündére táncol
csettint jobbra, csettint balra
ugye, már nem is fázol?
Ó, Igy van ez minden évben
együtt repülünk a fényben |
|
Rovatok: Vers Még ha testem máshol is jár,
rögös az út, de vége vár,
de hidd, lélekben itt vagyok,
olykor csendesen olvasok.
Míg egymagam némán ültem,
mi történt velem csak tűrtem,
múlik, feledni nem fogom,
ettől szebb lesz majd holnapom...
Ó, ki tudja, mi jöhet még?
|
|
Rovatok: Vers Hajdanán a padon ülve
megannyi tervünk ment füstbe,
csalogató felhők néztek,
itt maradjak még vagy menjek?
Tegnap bohéman kacagtunk,
s még önfeledten rohantunk,
és pillantások üzentek,
csak úgy szerettünk s szerettek.
Fiú udvarolt a lánynak,
|
|
Rovatok: Vers Lágy
cseppek
hullanak
magas égből
csordul arcomon
lassan keveredik
könnyeimmel táncol
te nem láthatod
gyengeségem
sírok vagy
ázom
csak
|
|
Rovatok: Vers Útra kelek én, indulok,
oda biz újra eljutok,
ahol mindig oly kék az ég,
amilyet nem láttam már rég.
Tarka madarak szállnak,
nem csak álmok és vágyak.
A forróság keze simít,
lelkem megnyugszik egy kicsit.
S az a végtelen óceán,
az éggel összeér talán!
|
|
Rovatok: Vers S virágba borul a szép táj,
ó, már annyira nem is fáj,
elkápráztat most is a báj,
csak szépet dalolhat a száj.
Ó, már annyira nem is fáj
telet feledtető lakáj,
elkápráztat most is a báj,
csak szépet dalolhat a száj.
Elkápráztat most is a báj,
|
|
Rovatok: Vers Kell a lélek melengető
testet lelket feltöltő
a mélyről feltörő
szívet szerető
ősi erő
jer elő
kellő
ő
|
|
Rovatok: Vers Miért van mindig úgymond csak,
ha jő a gond csőstül, ő vak?
Kérdés után néma kérés,
válasz nincs, se több, se kevés.
Pedig, ó, nem vagyok tétlen,
most sem, de tűröm kénytelen,
újra rossz nyelvek facsarnak,
és vajon most mit akarnak?
Mindig csak a dolgom fut tán,
|
|
Rovatok: Vers Minden szál kis és nagy virág
de akár csak egy tar faág
vagy a csodás ezüst fenyves
valamiért mind oly kedves.
Még az útszéli büdöske
is csoda s a szívem csücske
nőhetnek kinn a kertemben
vagy akár csak a lelkemben.
Rózsa, szegfű és tulipán
|
|
Rovatok: Vers A hosszú karcsú száradon,
tövis véd, ami szúr nagyon,
mikor bimbód bontakozik,
illatod már áradozik.
Napsugárnak mutatkozik,
fényáradatban fürdőzik,
pompázol és élsz a mának,
szereteted csak úgy árad.
S midőn szirmaid hullanak,
gyönyörű perceid múlnak,
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Ártatlan tisztaság, törékeny virágszál,
mint mindig, ágyadból idén is kiszálltál,
minden évnek ezen enyhülő hajnalán,
lassan nyújtózkodva az olvadás dalán.
Üzened nékem, bíz, közel már a tavasz!
Reményt ad szívemnek illatod, mit ontasz!
Hiába is volt a tél oly hosszú s kemény,
|
|
Rovatok: Vers Dér csípi az út menti padkát,
még most is hallom a hangját,
és nyikorog a cipőm alatt,
mégsem hozott idén havat!
Pára leheli az ablakot,
kémény füstjével jóllakott,
önti magából a kormosat,
haj, idén nem láttunk havat!
És a hófehér szőnyeg helyett
|
|
Rovatok: Vers Szeretném, hogy érezd
azt, ahogyan én szeretlek
szeretném, ha úgy éreznél
ahogyan én érzek!
|
|
Rovatok: Vers S mondd árva kis virág!
Ó, milyen lett ez a világ?
Megöntöznek néha téged?
Vagy csak úgy letépnek?
Mondd, színes, szép virág!
Milyen lehetne a világ?
Ha megéreznék illatod,
Szíveket meghatod?
Ne búsulj kis virág!
Talán változik a világ?
|
|
Rovatok: Vers Tavaszi lágy szellő ébresztgeti
szép kedvesen halkan szeretgeti
még téli álmát viselő lelkem
lassan, mert tudja, hogy úgy szeretem!
Csicsergő madárhangon csalogat
gyengéd napsugarakat ragyogtat
karjaiba zár, közelebb érek
oly üde réti virág, még kérek!
|
