Útra kelek én, indulok,
oda biz újra eljutok,
ahol mindig oly kék az ég,
amilyet nem láttam már rég.
Tarka madarak szállnak,
nem csak álmok és vágyak.
A forróság keze simít,
lelkem megnyugszik egy kicsit.
S az a végtelen óceán,
az éggel összeér talán!
Tarka madarak szállnak,
nem csak álmok és vágyak.
Ott homok kúszik lábamon,
lassú szellő ül vállamon,
néha cirógatja arcom,
és elidőz a hajamon.
Tarka madarak szállnak,
nem csak álmok és vágyak.
Mikor az éjszaka elér,
s a nap lassan aludni tér,
színtengert fest még az égre,
suttogom újra, megérte!
Tarka madarak megállnak,
és pálmafák alatt hálnak.