A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Víz leszek vagy buzgó patak,
csak hogy én oltsam szomjadat,
források vize s kék tavak,
csak érinthessem ajkadat.
Ha útra kélsz, én is megyek,
Türkiz tenger vize leszek,
s ha felkapnak a fellegek,
egy cseppnyi csapadék leszek.
Válladra hajtom homlokom,
|
|
Rovatok: Vers Halovány sárga fényű lámpás
vénülő alakja még délceg és pompás
egymagában őrzi a csendet
fegyelmezetten áll és őrzi a rendet
fénye beles kis ablakokon
árnyékot rajzol szűkös kopott falakon
oly hangulatot hoz a népre
melytől szépséges lesz az utca képe
|
|
Rovatok: Vers Tavasz szava hajlik arra,
szomjad friss patakkal ontja,
életet lehel a holtra,
vagy jó szülessen a rosszra.
Új hajtása bújik hamar,
a takaró már nem takar,
előcsalogatja a nap,
és lőn, ha ő nem is akar.
Növekszik hát reménykedve,
mert valaki teremtette,
|
|
Rovatok: Vers Nap-nap után múlik majd a kín,
s visszatér egy cseppnyi fény,
s nem lesz a szó oly fösvény,
s égboltot fest a szivárvány szín.
Beragyog egy igaz, tiszta szó,
mely éltető sugara
gyógyír lesz a panaszra,
mi nem sok, egyszerűen csak jó.
|
|
Rovatok: Vers Újra kísérti ördöge, S nem látja, közelgő vész ez, Mondd átok, mi cél vezérel?
|
|
Rovatok: Vers Holnaptól minden más lesz,
talán nem fog fájni a tegnap
úgy, ahogyan ma.
|
|
Rovatok: Egyéb Szeretetben, békességben gazdag áldott ünnepeket kívánok mindenkinek szeretettel!
|
|
Rovatok: Vers Csendbe burkolódzik a város népe, Ünneplőbe öltözik a szép fenyő,
|
|
Rovatok: Vers A fagyos hajnal visszatér, Kristályokba zárt tegnapok, Még éjjel felöltötte szürke,
|
|
Rovatok: Vers Csentem egy percet,
míg csendes a ház,
meg nem töri a csendet
a nyugtalanító láz.
Egy kósza pillanat,
míg elengedi kezem,
s lerójam soraimat,
míg lehajtanám fejem.
Egy percnyi csend,
csupán ennyi jut,
a káoszban rend
s az eszme fut.
|
|
Rovatok: Vers Egy kicsiny csepp szeretet,
úgy melengeti szívemet,
lehet, hogy el sem hiszed,
ez nekem mennyit jelent.
Olykor egy szó is elég,
kecsegtető reménység,
és megnyugszik a lelkem,
s eloszlik a szürkeség.
|
|
Rovatok: Vers Elsápadt levelek
nektek üzennek
vége a nyárnak
"hűvös szelek járnak"
És lassan-lassan már
bundát ölt a táj
így hófehér sálját
meleg sapkáját
Felölti magára
szorosan a nyakába
így várja veletek
újra a meleget!
|
|
Rovatok: Irodalom Aprócska gyermekként nyaranta a nagyinál töltöttem a szünidőt. Szerettem ott lenni, mert akkor gyakrabban láttam a féltestvéremet is.
|
|
Rovatok: Vers Hull a megfáradt falevél,
egy utolsó dalt elmesél,
mielőtt nyugovóra tér,
hallgasd meg, csak arra kér.
Kopár tájra varázslatot,
szürke égre képeslapot,
lábadhoz színes szőnyeget
áld, s melegíti szívedet.
Emlékeztet még a nyárra,
mikor felmásztál a fára,
|
|
Rovatok: Vers Onthatnám a szavakat,
közé vesszőt, pontokat,
értelmetlen sorokat,
érzelmi hullámokat.
Szedett-vedett rímeket,
amiket csak mekegek,
de ilyet nem tehetek,
papírra nem vethetek.
Mert lám, az írás megmarad,
tudja már, ki tollat ragad.
|
|
Rovatok: Vers A
Ha
A
|
|
Rovatok: Vers Lesem az ajtót, jössz-e már,
az idő most oly lassan jár!
Csörren a telefon, hívsz tán?
Semmi, csak érdektelen szám!
Egy autó a ház előtt,
mi nem érdekelt ezelőtt.
Most kilesek az ablakon,
nem lehet elmulasztanom!
A nap pihen a fellegen,
|
|
Rovatok: Vers Nyár
kék ég
lenn pálma
lábainál
Óceán feszül.
Szerelmes dalát
súgja szélbe
kitartó
csak rád
vár.
|
|
Rovatok: Vers Hová lettek a mosolyok,
ti sápadt arcú angyalok?
Folyton menetelő bábok,
rabok lettetek, nem mások!
Életek tűntek vesztőbe,
kínok között könyörögve.
Az utolsókig vergődve,
gonosz lelkekkel fertőzve.
Milliók szíve tört össze,
ordít a fájdalom csöndje.
|
|
Rovatok: Vers Boldog, ki az akar lenni,
és tudd, nem kell sokat tenni,
a szépet kell észre venni,
és lám, már nem is kell semmi!
|
