Újra kísérti ördöge,
mámoros hajnal hercege,
tölts még egy utolsót, mondá,
s a vér is változzon borrá!

S nem látja, közelgő vész ez,
tompult agya már nem érez,
már kezében is a vesztő,
élet ontó nemzetsebző.

Mondd átok, mi cél vezérel?
Végzeted végzete ér el?
S hiába vár a rút halál?
Ne bújj, hisz úgy is rád talál!

Még élsz, és újra és újra
fejestől ugrasz a bajba,
mert ez a kvóta, te balga,
bal, jobb, bal, lépj csak ritmusra!

Fortyog a kéjes mámora,
telik ma a holnap pokla,
béke nincs, csak üres korsó,
kínnal tele minden koporsó!

S ismétli önmagát a múlt,
megannyi fej a porba hullt,
mikor az ágyú elcsitul,
tán madarak dala virul!