Aprócska gyermekként nyaranta a nagyinál töltöttem a szünidőt. Szerettem ott lenni, mert akkor gyakrabban láttam a féltestvéremet is.
    Egy madárdalos délelőtt Erzsi mama szorgoskodni kezdett a kis konyhájában, ami a hosszú folyosója végén volt. Nem szerettem azt a folyosót, minden este én mostam fel, mert úgy nem lehet ágyba bújni, amíg csetres van az asztalon, s nem tiszta a metlai! Reggel, mire végigszaladtam a hideg kövön, nagyika keze alatt már izzott a munka. Hangosan kopogott a széleslapú kés a hatalmas vágódeszkáján, ahogyan kockázta a kenyeret.
- Mit csinálsz mama? - kérdeztem.
- Csöppet mögszáradt a könyérke, de oszt még mögösszük! - mondta a kedves kis szögedies tájszólásával.
- Mit készítesz belőle? - kérdeztem nagy kerek szemekkel.
- Ilyet biztosan nem ötté'. Könyérlövös lösz. - kacagott fel.
- Kenyérből leves? Gondoltam viccel velem, biztosan azért mondja, mert előző nap meséltem neki, hogy a Trixi ketchupos kenyeret hozott uzsonnára az iskolába, és az milyen finom, és én is szeretnék olyat. Erre ő bölcsen azt válaszolta, te az a kislyány biztosan becsapott. Nincs is ilyen szó, hogy köcsöp. Bosszantott, hogy nem tudja, miről beszélek...
Hirtelen hangjára lettem figyelmes:
- Hozzál a kamrábúl egy tojást, de ízibe! - mondta, miközben feltette forrni a vizet.
Mire beértem a sötét kamrából, amitől nagyon féltem, mert ott volt az a hatalmas falépcső, ami a padlásra ágaskodott, és gyakran nyitva volt az ajtaja, azt gondoltam, hogy most fog rám ugrani a vérmes óriáspók, ami éjszaka motoszkált, de nem láttam semmit, nagyon sötét volt ott. De hősiesen felkaptam a kért tojást, és rohantam befelé a hátsó gangon át, a pincelejáró mellett, ami megcsapta hűvös leheletével a lábam. A konyhában a piruló kenyérkockák illata csapott meg, ahogyan sültek egy csöpp zsíron.
- Gyorsan! Gyorsan, fiam üssed belé a tojást a tálba! - sürgetett.
- Lisztet, lisztet, egy csöppet!
Katonás fegyelemmel diktálta az ütemet. Én, a szorgos kukta, azonnal tettem, amit csak kért. A gyakori ételeknél sosem láttam, hogy méricskélt volna, csak amikor a szilvás sütit sütötte, ó, jaj de szerettem azt a szivacstetejűt! Míg méláztam, sűrűre keverte a tésztát. A fazék víz bugyogni kezdett, egy varázsmozdulattal, ahogyan a bűvészek varázsport szórnak az előadásuk alatt, aranyló vegetát hintett a fazékba, és már szaggatta is a pirított kenyeret körbe ölelő tésztát az ízes vízbe. Mi lesz ebből - gondoltam... Kisvártatva el is készült.
- Ím! Mossad mög a közödöt és tégy abroszt!
Bő lében fürdőztek a szép gombócok, fel és le, kíváncsian vártam, milyen íze lehet... Pedig nagyon válogatós gyerek voltam, sok mindent nem ettem meg. Ezért vagy te ilyen kis nyüzüge, mert nem eszel. Sokszor mondták. S eljött a merítés ideje. Izgatottan vártam is, meg nem is az első kóstolást. Mi lesz, ha mégsem ízlik, ezért dolgoztunk ennyit? Semmiképpen sem szerettem volna megbántani az imádott nagymamámat, ezért nagyot fújtam, és nekiláttam volna a levesnek, de rám szólt a mama:
- Hohó, fiatalasszonka! Hol marad az áldás, az ima?! S már fonta össze a két kezét...
- Aki ételt, italt adott....hangosan és határozottan kezdett bele.
- Jó étvágyat! - Fejezte be az áldást.
- Köszönöm szépen, viszont kívánom! 
Már annyira izgatott voltam, hogy a kanál a kezemben is volt, és már szürcsöltem is. Első ízlelésre, mintha zöldséglevest ettem volna...
   Mami csak sandán rám pislantott, és nem szólt rám, hogy ne szürcsöljek, láttam, hogy észrevette, ízlik! Mikor a gombócba haraptam, és a tészta alatt megroppant a pirított kenyérkocka... Az valami csoda volt. Nem olyan nagy dolog elkészíteni ezt a levest, de engem mindig egy mesebeli helyszínre varázsol, bármikor eszembe jut. A mai napig, ha kenyérlevest készítek, elmesélem a gyerekeimnek a nagymamám történeteit.

A kenyérleves hozzávalói:
1-2 nagyobb szelet szikkadt (fehér) kenyér, de lehet friss is
1 evőkanálnyi zsír
1 - 1,5 liter víz
1 evőkanál vegeta
1 adag varázslat

A tésztájához:
1 tojás
10 dkg liszt
1,5 dl víz
1 jó nagy kanál szeretet
Csipetnyi petrezselyemzöld

Elkészítés:

Végy egy közepes méretű fazekat! Tedd fel a vizet forrni, add hozzá a vegetát és egy csipet varázslatot. Míg a víz forr, vágd kisebb kockára a kenyeret, olvaszd fel egy serpenyőben a zsírt, majd pirítsd meg rajta a kenyérkockákat, gyakori kevergetés mellett! Egy nagyobb tálba üsd fel a tojást, add hozzá a lisztet és annyi  vizet, hogy sűrű palacsintatésztát kapj, a keveréshez használj habverőt, hogy ne maradjon csomós a tészta! A megpirult kockákat szórd a sűrű tésztába, és forgasd meg benne úgy, hogy a kocka minden oldala tésztás legyen. Ezután a forrásba lévő vízbe két kanál segítségével szaggasd bele a gombóckákat! Kb. 5 perc főzés után készen van az ízletes leves, melyet tálalás előtt hints meg egy kis szeretettel, és egy kis apróra vágott petrezselyemzölddel! Ízlés szerint borssal is ízesítheted.

Jó étvágyat kívánok!