A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Kis kertész ő kis nadrágban A föld alatti járatban Szereti a gyümölcsöket
|
|
Rovatok: Vers Búcsúzom most tőled, izzasztó forróság, Szívem még érzi virágoknak illatát,
|
|
Rovatok: Vers Letérdelt elém a hajnal,
nézett rám angyali arccal,
homályba borított mindent,
nem mondhattam neki ellent.
Ne lássam titkait s múltját,
csupán ő magát és vágyát.
Mozdulni sem tudtam akkor,
szabadulni próbáltam százszor.
Aranyló szemével simított,
|
|
Rovatok: Vers Oly régről tör elő, az ősi erő,
egymást ölelő ,örök szerető.
föld, mely mindig termő,
így akarta a teremtő.
Víz, mely nélkül élet nincs,
levegő, mely igazi kincs,
tűz, mely olykor csak úgy lobban,
forrón izzik egyre jobban.
|
|
Rovatok: Vers Lelkünket egy híd köti össze,
s ez így is marad ezután örökre,
oly sok emlék fűz a régi házhoz,
érzelmek kötnek az öreg fához.
Még ott lógott egyik ágán a hinta,
itt nem volt senkinek sem titka,
beszélgettünk bátran mindenről,
ahogyan láttuk azt a filmekből.
|
|
Rovatok: Vers Boldogan keveredik a sárga a kékkel,
gyorsan összhangba kerül a képpel,
örömtáncot jár az ecset a palettán,
gyengéden simul a vászon oldalán.
Hangulat és alkalom hozza a formát,
festőkés karcolja a hegyek ormát,
fellegek szállnak a háttérben,
ott lapulnak palástként csendben.
|
|
Rovatok: Vers Kócos sugarait kontyba köti a nyár,
lelassul, s egyre többet aluszik már,
engedi, hogy hűs szellő ringassa ágyát,
szürkésebb felhők feladják kabátját.
Nagyot ásítva mosolyog még a földre,
jól bebugyolálta színes köntösbe,
magához szorítja téli álma előtt,
erősen csókolja, mint egy szeretőt.
|
|
Rovatok: Vers Látomásom volt az éjjel, jött felém anyám,
kezét nyújtotta felém, és mosolygott rám
Hosszú útra hívott , ahol a fák égig érnek,
hol a lombkoronák egészen össze érnek.
Hallgattuk a madarakat, ahogyan csiripelnek,
egészen lassan múltak el ezek a percek,
virágokból koszorút fontál hosszú hajamba,
|
|
Rovatok: Vers Mint lebegő falevél Hol magasra röppent Hol csendben magányosan
|
|
Rovatok: Vers Két út két élet, egy pont, mely összeköt végleg!
Egymásra leltünk egykor,
egy napos délután.
Egy röpke perc,
egy pillantás volt csupán.
Megváltozott akkor minden,
fellegek közt jártunk,
a nap lejött a földre,
s csillagok közt háltunk,
felröppentünk a széllel,
|
|
Rovatok: Vers Szomorúan hajlik az orgonafa ága
hiába tekeredik törzsén hajtása
kapaszkodik rajta szorítja egy kicsit
míg ereje engedi egyre feljebb kúszik.
Nem akarta elengedni kiszáradó törzsét
testével is védte elhaló gyökerét
próbálta éltetni, gyógyítani lelkét
de ő már lemondott, elengedte kezét.
|
|
Rovatok: Vers Sármos mosolyával
le csalta magához,
le húzta az ágról,
bókolt neki százszor.
Oly szép vagy te szőke,
jöjj egy keringőre,
de már máshoz fordult,
s a vöröset dicsérte.
hulljatok mind hozzám
ide anya földre,
maradjatok velem
együtt mindörökre.
|
|
Rovatok: Vers S nesztelen lopódzik a tél,
fagyba zár mindent.
Mint egy selyem lepel,
mely az értéket nem fedi el.
Harsány színek el köszönnek,
hófehér bundát öltenek,
vadul vágtató forrás dermed,
Mint ha megállna minden,
Te ott fenn, Ó, magasztos,
téged nem takargat,
|
|
Rovatok: Vers Egy korai hajnalon
üzeneted az ablakon,
jégvirágba kódolva
jelzed, itt vagy újra.
Csókod csípi ajkam,
szellő kócolja hajam,
karod ölel fagyosan,
tova állsz hamarosan.
Egybe olvad minden,
ennél szebb tán nincsen,
vakító hófehér színben
örökké őrzöm szívemben.
|
|
Rovatok: Vers Tenyeremben dobog a szívem A háznál hallatszik egy dallam,
|
|
Rovatok: Vers Gyertya fényben úszik minden Az óra jár lassan körbe Csendes minden üres kies
|
|
Rovatok: Mese Boldit mindenki kedveli Ki keservesen sírdogált Első látásra szerelem
|
|
Rovatok: Egyéb Két kezem ölel át Lassan egybe olvad Testet ölt lassan Forog a nagy korong
|
|
Rovatok: Vers Írtam levelet, százat,
mit kívánok másnak.
Kabátot, ki fázik
esernyőt, ki ázik.
Főtt ételt , ki éhes,
enyhülést , ki mérges.
Fájdalomra, gyógyírt,
szomorúnak, jó hírt.
Mikor jön már, úgy várjuk?
Kis Jézuskát áldjuk.
S lesz e fánk, díszes?
Narancs illat, édes?
|
|
Rovatok: Vers Könnyeimet itatnám válladra borulva,
ha nem lenne milliónyi tüskével borítva,
erősen szorítanálak magamhoz örökre,
de kőszívedet sajnos nem érem körbe.
Büszkén fognám kezedet, de lángol,
perzselni kezd a közelségem bárhol,
s hűsíteni próbálom megégett sebed,
gyógyítani lágyan, de te nem engeded!
|
