Ma a megoldás párbajra hívta a gondot,
egy pillanatig minden szót belé fojtott,
szél sem mozdult a szösz is csak lebeg,
az idő fogaskereke szorultan nyekereg.

Hogyan tovább unszol a gyötrő kérdés,
uralkodni akar s már indul a szövetkezés,
lomhán felemeli fejét a válasz, ki fáradt,
komótosan körbe-körbe néz, pislog párat.

Sarokba állítva toporog az aggodalom,
mikor uralkodhat már el, vágyja a hatalom.
Égtelen sikítással robban fel a csend,
nincs más megoldás itt csak a rend.

Felkacagott hangosan a félelem,
megoldás, idő, válasz mi nekem?
nincs ellenfelem, cinkosom a rettegés,
legfőbb tanácsosom a kétségbe esés!

Vállon ragadta a szeretet az összefogást
a józan ész meglátta az utat a változást,
sűrű szürke ködből előtör a fény
egyre erősödő vakmerő remény.

A kitartás szoros szőttest kezd fonni,
ezen a szőnyegen kell végig vonulni,
ne térj el a jó iránytól ,célod ad hitet
a megoldás mindig ott van, s éltet!