Homokozó lapátomat ceruza váltja fel,
kedves, drága jó kis pajtások nem feledlek el!
Tarisznyámban őrzöm az óvodai éveket,
és gondolok rád homokozó, de most ég veled!
Mint a sebesvonat, gyorsan szaladnak a hetek,
szeptembertől én bizony már iskolába megyek!
Az első naptól egy szép iskolatáskát hordok,
megígérem, majd mindig szorgalmasan tanulok!
Számolni és olvasni tanítanak az évek,
suttogva bevallom, én most még egy kicsit félek!
Hamar felcseperedek, megnövök, mint a nagyok,
és majd te is meglátod, hogy milyen okos vagyok!
