Ártatlan tisztaság, törékeny virágszál,
mint mindig, ágyadból idén is kiszálltál,
minden évnek ezen enyhülő hajnalán,
lassan nyújtózkodva az olvadás dalán.
Üzened nékem, bíz, közel már a tavasz!
Reményt ad szívemnek illatod, mit ontasz!
Hiába is volt a tél oly hosszú s kemény,
tiszta maradtál, bájos, te szép teremtmény!
Öltözéked olyan egyszerű és szerény.
Legszebb vagy, ahogy tündököltet a napfény!
Olykor lágyan táncolsz a szelíd széllel is,
selymes szirmaiddal cirógatod őt is.
Ó, néked ugyan megtiltani nem lehet,
hogy pont most ne nyílj, ha jő a szép kikelet!
Mosolygok rád én, és mosolyog a világ!
Édes, drága, szívemnek kedves HÓVIRÁG!