Emlékszel még arra a napra?
Mikor odaültél mellém a teraszra?
Perzselő nyári szél járta táncát,
nyüzsgő madárraj fújta nászát.
Hirtelen zsongott, forgott minden,
annál szebb tán nem is volt éppen,
körülöttünk óriás forgatag,
ezelőtt miért nem láttalak?
Én nem felejtem azt a napot,
ahogyan zöld szemed rám ragyog,
mikor felderült arcod mosolya,
mint bontakozó, nyíló rózsa.
Bohém ifjúságunk, szertelen
rohantunk az életben esztelen,
nem szabhatott gátat se óceán,
s mit árthat nekünk egy hurrikán?
Mikor üldögéltünk kettesben,
csillagos égboltot szép nyári estben,
ahogy öleltél erős kezeddel,
mondd? Hogyan feledhetném el?
