Álomból álmot
sző már az éj,
lombokat ringat
a csillagfény.

Egyszer felnövünk az éghez,
megértünk minden csodát,
és úgy érünk majd a fényhez,
hogy látjuk minden csillagát.

Forrás,
kis patak,
csobogó, 
csobogó

Elnémult zajokban
dereng a tél

Jucimnak szeretettel

Lassan kigyúl minden gyertya, 
karácsony közeleg,
fehérbe öltözik a táj

Csillagok alatt alszik a rét,
az égbolt dúdol valamit,
talán csak egy kis semmiség,
talán ringatja angyalait.

Már nem tudom van e hazám

Falevélen topogunk,
ágak között
őszi napsugár figyel

Vére hull a magyar népnek,
kihunynak az ősi lángok,

Nem tudom van- e barátság,
vagy csak képzelem.

Fenyőágra hópihe száll,
nagykabátot ölt az ég,

Képzeld el hogy:
az Ég a Föld,
minden zöld,

Gyertek táncolni :-)

Rongyosra gyűri az eget az ősz,
kopaszodnak sorra a nyári fák,
esőcseppek koppanása visszhangzik,
hűvös hajnal borítja be amit lát.

Fújja a szél a fákat,
megóvja az anyákat,
felhő táncol, rét fütyül,
madárka száll ház körül.

Őszillatú a táj,
a Nap másképp ragyog.
Itt-ott még a nyár
köszön jó napot.

Ősz felé fordul az út,
csak a szél szalad rajta,
a lehullott leveleket
az ég lágyan betakarja.