Hideg még a táj,
minden fa vacog,
hajnali fényekben,
a szél még dadog,

Almafa virága
néz a napsugárra,
napsugárra
ha néz,
piros pozsgás
lesz az ég.

A dőlt betűs rész Kingámé  :) én elkeztem és ő folytatta  :) Szóval ez egy anya lánya versike :)

Kutyakölykök nyüszítenek,
fáznak most a télben,
fagy csípi az orruk hegyét,
nap sem süt az égen.

Lassan szétroncsolódik
bennem a líra,
velem zuhan minden.

Ablakomon hagyta a tél
jégvirág- üzenetét...

Kettő dinnye,
meg egy tök,
sárga lett,
három görög.

Zeng a táj, zeng a táj,
csengő- bongó a határ.

Olyan szép a táj,
mikor megfogja  kezem
a hazám. 

Kis patak, kis patak,
csordogál a kert alatt.

Hajnali csendekbe
fonódik a szél,
 

Álszent reggeleken
befagy a tó vize,
vacogó fák közt
bolyong az ég

Hófehér a táj, 
csillogó jégpárnákon
mosoly ragyog,

Olyan ez a világ,
mintha nem lenne
benne más
csak gyűlölet,

Amikor a nyugalom
kezét megfogja a táj,
szellő cirógatja 
a fákat

 Szeretettel nektek a sok biztatásért. :-) ideje összeszednem magam :) úgyhogy megpróbálom az élet napos oldalát nézni :) és köszönöm. :) 

Süt a nap, süt a nap,
a mosolyból rügy fakad,
kék az ég, kék az ég.
 

Üres az égbolt,
csupaszok az ágak,

"Anya ne sírj
letörlöm a könnyedet"