Csöndben születik újjá
minden, ami benned van,
és igen... ilyenkor szótlan
az ember...
|
Az univerzum akkordjaiban
a kiteljesedett
létezések ragyognak.
Egybeolvadt világokat
simogat a szél.
|
Esőtáncot jár a szél,
csónak ring a tó vizén,
fa ágára madár száll,
dalol lombok illatán.
Esőtáncot jár a szél,
vándorlegény sosem fél,
szívében a napsugár
meséli, hogy merre jár.
Esőtáncot jár a szél,
ezüst haján szép az éj,
égbolton a csillagok
kinyitják az ablakot.
|
Mindenki másképp éli meg a dolgokat. Mindenki hajszol valami vágyat ha kell falat tör ha kell eltapossa a másikat, hogy megkapja amit akar.
|
Túl sok világot láttam már, túl sok halált, olyan dolgokat amiket az emberi elme felfogni képtelen.
|
Boszorkány szél
ölelj körbe,
vigyél- vigyél
messzi földre.
|
Olyan ez a mostani helyzet mint
valami előjáték.
|
Suttogó lombokon
madarak őrzik a legigazibb
csendet
|
Istennők énekére kelt fel a Nap,
szél fuvolázott,
halkan moccant minden ég,
míg a fák szelleme
madarakkal táncolt.
|
Szeretem:
a tájak minden csöndjét,
éj -viharnak kitörését,
víz robajnak nagy sodrását,
Égi tűznek az áldását.
|
Csillagok csöndjének
fényében kivirágzik az éj.
|
Földanya hallom a szíved,
égre hajlik a dal
|
Egészen más most kékje az égnek,
egészen más most zöldje a tájnak,
minden más
de mégis ugyanaz, elrejtett
vízesések csobbanásában
elhagyja felhőit a Nap.
|
Mintha
két Nap lenne az égen,
türkiz színét bontja a táj,
lila madarak szállnak,
|
Mosolygós felhőkön
szél fuvolázik,
Nap fénye ring a faágakon,
|
Egy angyal vágtat hófehér paripán,
az égen túl
láthatlan világ ragyog.
|
Csöndes éjnek
csillagfényén
elringat az álom,
|
Mert minden ami szép,
belülről fakad, aranyló
fényét árasztja felénk a Nap.
|
-Rajzolj az égre egy arany fát,
színezd zöldre az eget,
öleld át a mindenséget
mint egy gyermeket.
|
Csönd csöndjén
fák sóhaját őrzi a reggeli érintés.
Fényekben fürdik a tó.
|