Táska egy csodálatos kiskutya volt, hatalmas, kerek szemekkel.

Habár kutya volt, volt neki is álma. Nem épp akárhol akart élni, hanem a csillagok között. Odafent, hogy vigyázó szemeivel meg tudja védeni az egész világot. Szeretett volna azon is túl látni, mint amit otthona nyújt neki. Többet akart a kutyalétben. Nem is gondolta, hogy hamarosan megkapja azt.

Egy napon, hatalmas robbanás törte meg annak a vidéki tájnak a csendjét, ahol élt. Történetesen:

Valami földet ért
ott, ahol nem lehetett
volna. Táskát egyből
oda is vitte az orra.
Egy furcsa tárgy volt,
mit kiszagolt, semmi más,
jól megnézte magának,
majd eltűnt, mint egy villanás.

Táska nem értette,
hová került, hiszen
a csillagok fényével
hegedült.

Nem is gondolta, hogy ennyire szépek közelről a csillagok.

El tudta volna ott képzelni az egész életét. Aztán meglátta azt a furcsa tárgyat, ami őt idehozta a csillagok közé.
De egy csillagkutya elé állt.

Táska csak nézte azzal a hatalmas szemeivel,

hisz ilyen kutyát még sosem látott,
köszöntötte, mint
egy jó barátot.

Azt a tárgyat meg ne nézd jobban, szólt oda a csillagkutya neki,
mert a szíved dobbanását figyeli.

Ki tudja, mi az, amire vágysz még,
sok-sok csudijó ajándék.
Gondolta Táska magában,

és farkát csóválva,
súlytalanul sétált
a csillagok között,
és hirtelen
csillagnak öltözött.
Vakkantott hármat,
hogy láthassa
még közelebbről
mindahányat.

Táska mindent, de mindent szeretett volna kipróbálni

ott az égen,
játszani akart
a csillagok
tükrében.
Labdázni a Holddal,
együtt ugatni
a csillag-
kutyusokkal.

Szeretett volna:

Megélni minden csodát,
ami még a szívében volt,
csillagként és kutyaként
élni meg megannyi jót.

Így esett, hogy megesett,
Táska hirtelen csillag is lett.

TM