Miután hazatért mindenki, keresték Tündét, de még mindig nem volt otthon, és továbbra sem tudtak igazán kapcsolatot teremteni vele. Ők nem tudtak róla, de megjelent még a Föld szívében is utána, hogy megnézze hatásfokait annak, ami a felszínen történik. A tündért és az óriást megkérte arra, hogy nagyon figyeljenek oda, és átadott nekik egy ajándékot. Hozzátette, csak akkor bonthatjátok ki, ha a Föld szíve újra lassabban kezd dobogni.
     És onnan is eltűnt.
     A többiek otthon megbeszélték az ott tapasztaltakat, mint mindig, és ez idő alatt megjelent az egyik mágus köztük, és csak annyit mondott: 
     - Egyikőtöket magammal viszem Tünde mellé - és a manóra esett a választása, és hipp-hopp el is tűntek.
     Tünde nagyon megörült a manónak, végre volt ott valaki a barátai közül mellette. Megölelték egymást, és Tünde a vállára vette a manót úgy, ahogy annak idején az óriás őt is felemelte.
     Aztán megkérdezte tőle, mi történt ezalatt az idő alatt, míg távol volt. Tünde pedig nagyot sóhajtott.
     A mágusok törték meg a csendet. Elmesélték, hogy olyan dolog történt, amire ők sem gondoltak. Tündét elragadta innen valami olyan erő, amivel nem számoltak, és tulajdonképp azon a bolygón volt, mint ők legutóbb, csak egészen más tapasztalásokkal. Ami nem épp egy mesébe illő történet. De szerencsére gyorsan elsajátította az itt tanultakat, és az utolsó pillanatban vissza tudott jönni ide. Mint mindig, most is a szíve által.
    - Azért hoztunk ide, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő. Te leszel Tünde társa.
    Aki mellett erősödhet. Aki mellett kipihenheti azokat a fájdalmakat, amiket átélt, és kis részletét megmutatták neki az égen át.
    - Akkor ezért mondta, hogy menjünk haza. - szólalt meg a manó - ezáltal megmentve minket, és könnyek szöktek a szemébe.
    - Az ottani bolygóval mi lesz? - kérdezte őket.
    Ekkor megjelent annak a bolygónak az anyja, és köszönetet mondott Tündének, és átadott neki egy nyakéket, és hozzátette, azt az ajándékot még nem kellett kinyitni.
    - De mi lesz azzal a bolygóval? - kérdezte megint a manó, ezúttal tőle.
    - Az most már az emberektől függ. A két őrzőm csodálatos munkát végez odalent. Mint ahogy ti tettétek a felszínen. Tudjátok, nekem is vannak hasonló teremtményeim, mint ti, és akiket az emberek nem látnak, őket most lehívom a felszínről, odalent nagyobb szükség van most rájuk, és alighogy ezt kimondta, el is tűnt.
     - Akkor most itt kell maradnunk?
     - Igen.
     - Miért? - kérdezte a manó újra a mágusokat.
     - Mert Tünde most már hozzánk tartozik. Te pedig most már hozzá. De ezután már láthatjátok egymást sűrűbben a barátaitokkal is, de azt már egy teljesen más dimenzión keresztül tudjátok majd megtenni. Belátjuk, nem jó, ha teljesen elszakadtok egymástól. Ti együtt is egy hatalmas csillag vagytok. Maradjatok mindig ilyenek.
    - Most már nem ragadja el semmi Tündét? - kérdezett tovább.
    - Nem. Ebben az új világban, már minden csupa szem. Meg hát most már itt vagy te is.
    - De miért nem hozzánk jött haza?
    - Mert féltett benneteket, nehogy valami bajotok legyen. Hisz ahol ti éltek, ott béke van, és a békét bizony nem mindenki szereti.
   A sok kérdés után pedig a manó kapott egy olyan könyvet, amiből megtudhatta Tünde teljes történetét.

Vége.

TM