Ha már nem nyílik több virág,
kiszáradnak a vizek,
vagy folyton esik az eső,
és nem lesz más, csak hideg,
ha elégeted az összes könyvet,
mégis folyton csak fázol,
mi marad akkor neked,
mire emlékszel a mából?
Meleg szobára, kristálytiszta vízre,
pihentető fürdőre,
vagy egy finom ízre,
közös nyaralásra, könnyű sétákra,
ahol várt a végtelen erdők tisztása?
Ha már nem marad csak emlék,
legalább az jó legyen,
menj és kiáltsd világgá
egy magas hegyen,
hogy igen, nekem volt,
még volt boldog életem!