Örömöt zeng most tenéked lelkem
Ritmusra ver hozzá én dobogó szívem
Mi is az öröm, kérdezd meg csak bátran
Papírra vetem, mit e világban láttam

Láttam az égen úszni a felhőt
Láttam alatta tengernyi erdőt
Láttam madarat, kék tollú farkút
Láttam folyót, kígyózót, hosszút

Fogtam bársonyt, virágok szirmát
Őriztem éberen gyermekek álmát
Nyitottam ablakom napfényes rétre
Nyújtottam kezemet Isten kezébe

Jártam hegyeken, völgyek közelében
Átölelt a végtelen, hatalmas szíve
Élve léptem, mentem csak bátran
Vittek előre az álmok, a vágyak

Hallottam éneket, zenélt az élet
Csiripelő hangra ébredtek a fények
Csip-csip, itt vagyok, fütyülte halkan
Majd tovaröppent, hopp, egy arasszal balra

Ringatott szellő, simogatta arcom
Szerelmes szíveket homlokomra rajzolt
Szeretni mertem, szeretve lettem
Békét, jóságot kincsként gyűjtöttem

Féltve tettem el minden igaz, jó szót
Csupa szív az ember, ha igazat és jót szól
Telerakja lelkét a bőség kosarával
Így lesz mit átadni az Emberfiának

S mi volt még örömöm
Vajh, van még mit mesélni
Hallgasd csak, s figyelj jól
Nem kell ettől félni

Téli éjszakán hópelyhek hulltak
Tavaszi reggelen gyöngyözött a harmat
Ősszel a színek virítani kezdtek
Nyári záporoktól éledtek a kertek

S láttad te már a hétszínű szivárványt
S láttad-e már az óriás lámpást
Szeme van az éjnek, figyel és hallgat
Csillagok ragyogásával, fénnyel takargat

Csoda az öröm, ajándék az élet
Csoda itt minden, mi körülvesz téged
Annyi a csoda, tán nincs annyi fűszál
Amennyi örömre égi áldás szállt

Láttam örömöm, mosolygott lelkem
Boldogsággal fonta át szerető szívem
Mi hát az öröm, ez lenne csupán
Hidd, hogy ez, s megmarad a világ

Gyöngyös, 2024. július 22.