Nehéz zsákja hátán
húzza élete súlyát,
cipeli minden terhét,
bánatát és búját.

Gyűltek ráncai,
meggörbült a válla,
nem csillog a szeme,
keskeny vonal szája.

Hogy tudná letenni,
szabadulni tőle,
vagy cserélni bármire,
homokra vagy kőre?

Azt még ledobhatná,
nem hordaná hátán,
gondolna egy nagyot,
nem ülne a vállán.

De ami lelkében van
mélyen eltemetve,
zsákját megtöltötte,
az most a keresztje.

Azt cipeli, hurcolja
talán haláláig,
nehéz terhétől
végleg megváltásig.