Anyánk könnye hullott csak. Mintha dézsából öntötték volna, úgy szakadt le az égből, a sűrű, sötét felhőkből képződött pára vízzé cseppfolyósodott állaga. Köznapi szóhasználattal: szakadt az eső.

Látod-e ott, a mélység rejtett fényét,
szürkeség alatt, az élet aranykincsét,
hol az útnak végét, most sem fogod látni,
hisz vendégek vagyunk itt, ezt kéne belátni.

Most sem vagy egyedül, hű társad a kutya,
lehet nem  céltalanul, indultál egy útra,
a látszat ellenére, ez nem fekete fehér,
bizakodhatsz, hisz tarisznyádban ott a kenyér.

In memoriam Mindszenty J. hercegprímás

Én igazságra születtem,
S most pártos bűnben hallgatok,
A szúrós alkony visszaránt,
Hiába hívnak csillagok?

Indulok esőben, a szél fúj,
akár várhat rám csodaszép út!
Ernyőm még az arcomba tartom,
mellettem kopog két tűsarok.

Feljebb emelem ernyőm, s látom,
csodás, piros kalap egy lányon.
Karimája szemét takarja,
láttatni magát nem akarja?

Állítólag az oroszlán nagyon bátor és erős állat. Ezért is nevezik az állatok királyának. Egy igazi oroszlán nem fél senkitől és semmitől. Mindenkivel szembemer szállni. Még az ember is tart tőle.

Éhes farkas: Kóborlok a hajnal ködben
Tépett húsom, vér csorog mögöttem
Vérzik az agyam is, úgy érzem megveszek.
Áldozatra várnak a villanó zöld szemek.

A szó csak egy kő,
vízbe dobva hullámot

Fogom a végtelenségmély kút
Viaszlágy peremét
Hideg van vacogok mégis imádkozom
Ne áradjon langy melegség
Meglágyul a viaszperem
Én a mélybe zuhanok
S utam lesz végtelen gyötrelem
Segítség segítség ordítok kiabálok
Hiába várok
Csak a segítség visszhangja hull rám

Indulok esőben, ha szél fúj,
várhat rám, akár csodaszép út.
Ernyőm még az arcomba tartom,
mellettem kopog két tűsarok.

Feljebb emelem ernyőm, s látom,
csodás, piros kalap egy lányon.
Karimája szemét takarja,
láttatni magát nem akarja?

Egyszer iskolás koromban,
Vaksötétben mentem haza.
Az utat nem láttam hol van,
Éreztem segít egy angyal.

Nem találtam a kulcslyukat,
Tapogattam kilincs alatt.
Angyalka segített újra,
És a kulcs a zárba szaladt.

Bölcsibe vittem kislányom,
Autó jött sebességgel.
Az angyalkám visszarántott,
Nem ütött el szerencsére.

Az idő végtelen futószalag,
Ami történik minden rátapad.
Itt állok mellette és csak nézem,
Jelen történés múlik, emlék lesz.
 
Az idő hoz is visz is változást,
Évszakokat hozza, viszi tovább.
A tavasz és forró nyár merre jár? 
Ősz is elmúlt, nem marad erre már.
 
Kopasz fáknak színes levelei,
Hó alatt vannak, avar érleli.

Ne hagyj itt Testvér, megfagyok!
Segíts felállni, mert meghalok!
Szóltak a könyörgő hangok,
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok.

És csend, fagyhalál
Mindenütt, amerre kaszált
Az áldozat már nem beszél,
Aki bír még útra kél
Arra, Magyarország felé.

Ha összefog a dínom meg a dánom,
lesz belőle mulatós dínomdánom,
farsangi kavalkádba jókedv veszik,
sok-sok táncos láb zenére éhezik.

Mulatós jókedvtől hangos az utca,
senki sem ismeri ki Eszti vagy Luca,
disznófejű lett kastélynak az ura,
ó, mily humorosra sikerült figura!

Mondom nektek nyomban elakad a szavam
Meghatódottságom torkomon a bonbon
Végre látom mézet termő nagy változás
Nem kockás kerékpárút épül látomást
Forgatom a bamba fejemet jobbra balra
Túrás alatt áll már a szálka nyalka útpadka
Ágról elröppen éppen egy búbosbanka
Sürgés forgás akkora mintha sztráda épülne

Miért mázsán méred a súlytalan csókokat
Amikor azt a lelked mérlegén kellene
Átérezve átélni mérlegelni
A szerelemet nem lehet
Lapáttal balanszra tenni
Vagy kalodába zárva ráemelni
Az igaz szerelem súlya
Oly hatalmas
Arra mérleg még nem készült
Mert annak egyik serpenyője
Maga a fél világ
A szerelem olyan mint a fény

Helytartóság 2020

Korunk előadásán elpuffannak,
Hígult elméjű, vajákos dumák, -
Ívlámpák közt széplányok rostokolnak,
És stricik oldalognak lassan tovább.