Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Cikkek

barnajozsefne
barnajozsefne képe

Ölelés

Rovatok: 
Vers

Vedd fel rózsaszín szemüveged,
nézd az esendő embereket!

Rovatok: 
Vers

Ö lelnélek szenvedéllyel
L elkemből, úgy szeretnélek!
E lmerülni szép szemedben!
L ehoznám a csillagokat,
N yári éjben ragyogókat
I dilli, bájos csókomat,

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Hajszálon

Rovatok: 
Vers

Ötmilliárd a lottón,
hétmilliárd a Földön –
koronavírus grasszál…

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Egy nemzet készül összefogásra

Rovatok: 
Vers

„Miatyánk Isten ki vagy a mennyekben!”
Imádkozom érted szeretett nemzetem.
Kell most az ima, kell az összefogás,
Száz éve szenvedünk, elveszítettük egymást.

Száz év, kínok, keservek,
Szétszaggatott a magyar nemzet,
Nincs ilyen nép, földön talán,
Saját népével határos,
Az ország minden oldalán.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Enyém a legszebb szó

Rovatok: 
Vers

Enyém a legszebb szó Édesanyám,
ki itt nevelt, s ez lett Hazám,
ölel a róna, mezőn virág,
ez ország mindig a nagyvilág,
égtek belém szép magyar szavak,
hol Dráva folyik, két kis patak,
Enyém a felhő, szép kikelet,
a sok színes-színű népviselet,
suttogó erdők, ringó kalász,
mező szélén a kicsi faház,
tanítónéni ki magyaráz,

Luisa Greenwood

Meginogtam

Rovatok: 
Vers

Kavarognak a gondolatok az agyamban,
Fogalmam sincs, hogy mit érzek, hogy mi van.
Nem játszom veled,  ilyet nem teszek,
De belül érzek némi félelmet.

János
János képe

Gizus és Lajos 8.

Rovatok: 
Humor

Lajos: (Gizust várja, és fel-alá járkál)
Hol lehet már ez az asszony ennyi ideig, hiszen már dél is elmúlt!
Gizus: Szia, megjöttem!
Lajos: Azt látom, de hol a bánatba voltál ennyi ideig? Már dél is elmúlt!

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A természet hangjai

Rovatok: 
Vers
Mily szép harmónia csendül most fülembe,
Áttörve álmatag, ébredő hajnalon.
És míg a csönd megáll hallgatni, sietve
Betty
Betty képe

Ölelj át kérlek

Rovatok: 
Vers

Ö lelj kérlek át, most ne mondd, hogy nem tudod,
L elked izzó lávaként folyik arcodon.
E ngedj hát közel, ne csak magadba suttogd
L
assan éhezel, a szó megül hangodon,
J aj a szívnek, ha zárt ajtók mögé csukod.

Szepi02
Szepi02 képe

Hit-vallás(om)

Rovatok: 
Vers

Angyalföldi rege

barnajozsefne
barnajozsefne képe

Utazás

Rovatok: 
Vers
Zakatol, száguld a vonatod,
már látod a hegyvonulatot.
Ébred a táj, ébred a világ,
vonz a madárdal, vonz a virág.
 
Alexander

Késő esti dal

Rovatok: 
Vers

Ma Rád gondolok, s hallgatom az éjt:
Az alvóváros dobogó neszét –
Érzem az utcák lágy leheletét –
Titkokra vágyom, csendesen megállok,
Megtudni végre, mit súgnak az álmok.

Rovatok: 
Vers

Ó drága kikeleti napsugár,
Ragyogj, ragyogj végre már!
Várom már, erre száll,
Egy szép hangú, boldog madár.

Várom, mikor szólal meg a pacsirta,
Mikor száll az egekig a hangja?
Itt a tavasz, eljön hát,
Dalolja vígan szép dalát.

Adalberto
Adalberto képe

A talált bugyelláris

Rovatok: 
Mese

Egyik nap Jankó bandukolt a mezőn, a poros úton. A napsugarak igencsak égették a kobakját. Elfelejtette magával hozni a kalapját. Ezért nem volt kedve felfelé nézni az égre. Szemei állandóan az utat firtatták. Egyszer csak lent a porban megpillantott egy ócska, szakadt bugyellárist.

Szirén
Szirén képe

Emlékszem

Rovatok: 
Vers

Nyugalom volt arcodon,
Sápadt Nap simogatott.
Itt hagytad e világot...

Sirámok és virágok,
Csak a csendnek kiáltok.

Mihály Tóth

Mindennek lényege

Rovatok: 
Vers

Elszalasztott pillanatok,
Meg nem élt boldogság,
Áhítozó szomjúság,
Éld meg az életet!
Éld úgy ahogy szereted,
Fuss, kacagj, csókolj,
Ne félj a szép szótól,
Ne kergesd mindenki kedvét!
Hisz az ember önző,
Értéket nem őrző,
Ne akarj hát megfelelni,
A világ változik,
Ami volt, eltávozik.

Alexander

Számvetés

Rovatok: 
Vers

Hétszer hét év volt az iskolám, -
Az első hétben, – zord magányban,
Vízre írni tudtam éjszaka,
Véstem kőre-fára új imát,
S dacoltam széllel egymagam.

A másodikban, – országút,
Szalagja lett az otthonom,
Csak kóboroltam mostohán,
Gazt kutatva kerestem gombát,
 Út menti árokpartokon.

Oldalak