Ötmilliárd a lottón,
hétmilliárd a Földön –
koronavírus grasszál…

„Miatyánk Isten ki vagy a mennyekben!”
Imádkozom érted szeretett nemzetem.
Kell most az ima, kell az összefogás,
Száz éve szenvedünk, elveszítettük egymást.

Enyém a legszebb szó Édesanyám,
ki itt nevelt, s ez lett Hazám,
ölel a róna, mezőn virág,
ez ország mindig a nagyvilág,
égtek belém szép magyar szavak,
hol Dráva folyik, két kis patak,
Enyém a felhő, szép kikelet,
a sok színes-színű népviselet,
suttogó erdők, ringó kalász,
mező szélén a kicsi faház,
tanítónéni ki magyaráz,

Kavarognak a gondolatok az agyamban,
Fogalmam sincs, hogy mit érzek, hogy mi van.
Nem játszom veled,  ilyet nem teszek,
De belül érzek némi félelmet.

Lajos: (Gizust várja, és fel-alá járkál)
Hol lehet már ez az asszony ennyi ideig, hiszen már dél is elmúlt!
Gizus: Szia, megjöttem!
Lajos: Azt látom, de hol a bánatba voltál ennyi ideig? Már dél is elmúlt!

Ö lelj kérlek át, most ne mondd, hogy nem tudod,
L elked izzó lávaként folyik arcodon.
E ngedj hát közel, ne csak magadba suttogd, 
L assan éhezel, a szó megül hangodon,
J aj a szívnek, ha zárt ajtók mögé csukod.

Zsuzsanna

Angyalföldi rege

Zsuzsanna, Zsuzsannák

Ma Rád gondolok, s hallgatom az éjt:
Az alvóváros dobogó neszét –
Érzem az utcák lágy leheletét –
Titkokra vágyom, csendesen megállok,
Megtudni végre, mit súgnak az álmok.

Ó drága kikeleti napsugár,
Ragyogj, ragyogj végre már!
Várom már, erre száll,
Egy szép hangú, boldog madár.

Várom, mikor szólal meg a pacsirta,
Mikor száll az egekig a hangja?
Itt a tavasz, eljön hát,
Dalolja vígan szép dalát.

Egyik nap Jankó bandukolt a mezőn, a poros úton. A napsugarak igencsak égették a kobakját. Elfelejtette magával hozni a kalapját. Ezért nem volt kedve felfelé nézni az égre. Szemei állandóan az utat firtatták. Egyszer csak lent a porban megpillantott egy ócska, szakadt bugyellárist.

Nyugalom volt arcodon,
Sápadt Nap simogatott.
Itt hagytad e világot...

Sirámok és virágok,
Csak a csendnek kiáltok.

Elszalasztott pillanatok,
Meg nem élt boldogság,
Áhítozó szomjúság,
Éld meg az életet!
Éld úgy ahogy szereted,
Fuss, kacagj, csókolj,
Ne félj a szép szótól,
Ne kergesd mindenki kedvét!
Hisz az ember önző,
Értéket nem őrző,
Ne akarj hát megfelelni,
A világ változik,
Ami volt, eltávozik.

Tudtad?