Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Cikkek

Biro Melinda Melania
Biro Melinda Melania képe

Mindennap egy kicsit jobban szeretlek

Rovatok: 
Vers

Mindennap
egy kicsit jobban szeretlek.
Nem tudom
meg nem érinteni a testedet.
A lelked a lelkem édes otthona.
Te vagy a szívem örök lakója.
Szemed íriszében a világ ragyog,
ha belenézek, én is ott vagyok.

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Szeretetlenül

Rovatok: 
Irodalom

          Anyánk könnye hullott csak. Mintha dézsából öntötték volna, úgy szakadt le az égből, a sűrű, sötét felhőkből képződött pára vízzé cseppfolyósodott állaga. Köznapi szóhasználattal: szakadt az eső.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Látod-e ott

Rovatok: 
Vers

Látod-e ott, a mélység rejtett fényét,
szürkeség alatt, az élet aranykincsét,
hol az útnak végét, most sem fogod látni,
hisz vendégek vagyunk itt, ezt kéne belátni.

Most sem vagy egyedül, hű társad a kutya,
lehet nem  céltalanul, indultál egy útra,
a látszat ellenére, ez nem fekete fehér,
bizakodhatsz, hisz tarisznyádban ott a kenyér.

Alexander

Magyar élet 2020

Rovatok: 
Vers

In memoriam Mindszenty J. hercegprímás

Én igazságra születtem,
S most pártos bűnben hallgatok,
A szúrós alkony visszaránt,
Hiába hívnak csillagok?

barnajozsefne
barnajozsefne képe

Remény

Rovatok: 
Vers

Indulok esőben, a szél fúj,
akár várhat rám csodaszép út!
Ernyőm még az arcomba tartom,
mellettem kopog két tűsarok.

Feljebb emelem ernyőm, s látom,
csodás, piros kalap egy lányon.
Karimája szemét takarja,
láttatni magát nem akarja?

Adalberto
Adalberto képe

A gyáva oroszlán

Rovatok: 
Mese

Állítólag az oroszlán nagyon bátor és erős állat. Ezért is nevezik az állatok királyának. Egy igazi oroszlán nem fél senkitől és semmitől. Mindenkivel szembemer szállni. Még az ember is tart tőle.

Marjai László

Öröklétemre

Rovatok: 
Vers

Az idők és a végtelen terek,
E bábomra csak port hintenek,
De mit tudok, el kell mondanom:
A földi lét korántsem jutalom.
Skatulya, hol korlátolt az értelem
Itt a test és ott végtelen
De ragaszkodni mégis oly nagy a vágy,
S a jövő innen nézve oly talány,
De bizonyítani, hogy mit is érek

Marjai László

Veszett farkas énem

Rovatok: 
Vers

Éhes farkas: Kóborlok a hajnal ködben
Tépett húsom, vér csorog mögöttem
Vérzik az agyam is, úgy érzem megveszek.
Áldozatra várnak a villanó zöld szemek.

Kövessen csak farkas asszonyom
De ha nyűg a nyakamon hat azt is felfalom!
Gyorsan mert még van bennem kímélet
Hat ezzé lettem én, veszett farkas élet.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

De az írás

Rovatok: 
Vers

A szó csak egy kő,
vízbe dobva hullámot

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Reményhíd

Rovatok: 
Vers

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Viaszperem

Rovatok: 
Vers

Fogom a végtelenségmély kút
Viaszlágy peremét
Hideg van vacogok mégis imádkozom
Ne áradjon langy melegség
Meglágyul a viaszperem
Én a mélybe zuhanok
S utam lesz végtelen gyötrelem
Segítség segítség ordítok kiabálok
Hiába várok
Csak a segítség visszhangja hull rám

barnajozsefne
barnajozsefne képe

Románc az esőben

Rovatok: 
Vers

Indulok esőben, ha szél fúj,
várhat rám, akár csodaszép út.
Ernyőm még az arcomba tartom,
mellettem kopog két tűsarok.

Feljebb emelem ernyőm, s látom,
csodás, piros kalap egy lányon.
Karimája szemét takarja,
láttatni magát nem akarja?

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Angyalokkal

Rovatok: 
Vers

Egyszer iskolás koromban,
Vaksötétben mentem haza.
Az utat nem láttam hol van,
Éreztem segít egy angyal.

Nem találtam a kulcslyukat,
Tapogattam kilincs alatt.
Angyalka segített újra,
És a kulcs a zárba szaladt.

Bölcsibe vittem kislányom,
Autó jött sebességgel.
Az angyalkám visszarántott,
Nem ütött el szerencsére.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Közelgő téli hangulat

Rovatok: 
Vers

Az idő végtelen futószalag,
Ami történik minden rátapad.
Itt állok mellette és csak nézem,
Jelen történés múlik, emlék lesz.
 
Az idő hoz is visz is változást,
Évszakokat hozza, viszi tovább.
A tavasz és forró nyár merre jár? 
Ősz is elmúlt, nem marad erre már.
 
Kopasz fáknak színes levelei,
Hó alatt vannak, avar érleli.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Ne hagyj itt Testvér

Rovatok: 
Vers

Ne hagyj itt Testvér, megfagyok!
Segíts felállni, mert meghalok!
Szóltak a könyörgő hangok,
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok.

És csend, fagyhalál
Mindenütt, amerre kaszált
Az áldozat már nem beszél,
Aki bír még útra kél
Arra, Magyarország felé.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Farsangi álarc

Rovatok: 
Vers

Ha összefog a dínom meg a dánom,
lesz belőle mulatós dínomdánom,
farsangi kavalkádba jókedv veszik,
sok-sok táncos láb zenére éhezik.

Mulatós jókedvtől hangos az utca,
senki sem ismeri ki Eszti vagy Luca,
disznófejű lett kastélynak az ura,
ó, mily humorosra sikerült figura!

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Kerékpárútklímarepp

Rovatok: 
Vers

Mondom nektek nyomban elakad a szavam
Meghatódottságom torkomon a bonbon
Végre látom mézet termő nagy változás
Nem kockás kerékpárút épül látomást
Forgatom a bamba fejemet jobbra balra
Túrás alatt áll már a szálka nyalka útpadka
Ágról elröppen éppen egy búbosbanka
Sürgés forgás akkora mintha sztráda épülne

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Szerelem

Rovatok: 
Vers

Miért mázsán méred a súlytalan csókokat
Amikor azt a lelked mérlegén kellene
Átérezve átélni mérlegelni
A szerelemet nem lehet
Lapáttal balanszra tenni
Vagy kalodába zárva ráemelni
Az igaz szerelem súlya
Oly hatalmas
Arra mérleg még nem készült
Mert annak egyik serpenyője
Maga a fél világ
A szerelem olyan mint a fény

Alexander

Körülmetélt évszázadok

Rovatok: 
Vers

Helytartóság 2020

Korunk előadásán elpuffannak,
Hígult elméjű, vajákos dumák, -
Ívlámpák közt széplányok rostokolnak,
És stricik oldalognak lassan tovább.

Mezei István
Mezei István képe

Önirónia

Rovatok: 
Vers

Önirónia
Mezei István

 

Mily keserédes öröm a káröröm,
nem ízesíti az önirónia,
karcoló, kevergő kakofónia,
 hibáim felett nevetve körözöm. 

Vakon néző tükröm átfoncsorozom,
fedett teléreket napfényre tárok,
 téves döntések, ó, édes botlások,
vén, kehes lovam benéz az ablakon.

Oldalak