Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cikkek

Cirka
Cirka képe

Régi és új világ

Rovatok: 
Vers

A lenyugvó nap pislantott búsan,
majd a hegy mögé hanyatlott,
a szekeret két ökör húzta,
mellette a gazda ballagott.

Fáradt a szeme, az arca,
a barázdák porosak nyakán,
hajnaltól kezében eke szarva,
de még lesz dolog a tanyán.

Ritmike
Ritmike képe

Hová tűntek a szép évek?

Rovatok: 
Vers
Hajdanán a padon ülve
megannyi tervünk ment füstbe,
csalogató felhők néztek,
itt maradjak még vagy menjek?
 
Tegnap bohéman kacagtunk,
s még önfeledten rohantunk,
és pillantások üzentek,
csak úgy szerettünk s szerettek.
 
Fiú udvarolt a lánynak,
Ritmike
Ritmike képe

Cseppek

Rovatok: 
Vers
         Lágy
      cseppek
      hullanak
   magas égből
  csordul arcomon 
  lassan keveredik
 könnyeimmel táncol
   te nem láthatod
    gyengeségem
      sírok vagy
         ázom
          csak
Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

MOZGÁS - ÖRÖM - AGYTORNA CSOPAKON

Rovatok: 
Vers

Mi is az örömtánc? Könnyű rá felelni,
Idősebb korosztály a klubban ezt lejti.
Koruk ötvennégytől nyolcvanhétig terjed,
Mozgás örömétől tornásznak jó kedvvel.
 
Az mindegy, hogy férfi, avagy hölgy a párja,
Párt is váltva végzik ritmikus mozgással.
A szenior tánccal test és lélek frissül,
Újra gyakorlással sok agysejt élénkül.
 

Főadmin
Főadmin képe

Kedves Cirka!

Rovatok: 
Egyéb

Nagyon boldog névnapot kívánok, szeretettel Sajnos képet nem tudok feltenni, az Admin. közleményben említett ok miatt. Remélem a probléma  mielőbb megoldódik. :)

Kovácsné Lívia

Keserédes íz

Rovatok: 
Vers

Ha a szobádba beoson az éj,
s tested elragadja a szenvedély,
és nem ura testednek már az ész,
mert azt elvetette a kéj,
mely, mint a métely, szétterült testeden
s nincs menekvés, ez az érzelmi hullám magával ragad, mint a léket kapott hajót a
viharos tenger felkorbácsolt habja,
viszi a testet, lelket ahova csak akarja.

Kovácsné Lívia

Tavasz illata

Rovatok: 
Vers

Tavasz illata
száll a légben,
illatoznak az ibolyák, szerény, törékeny szirmaikat lágy szellő ringatja,
oly finoman, mintha félne,
nehogy kárt tegyen benne.
Nyílik a jácint,
a nárcisz, s lassan
a gyöngyvirág harangocskái is előbújnak.
A tavaszi napsugár megsimogatja apró fejecskéjüket és lehelletnyi csókot nyom
illatos kis orcájukra.

Cirka
Cirka képe

Morzsák

Rovatok: 
Vers

Seprem az idő homokját,
már tele lett a lapátom,
a felszálló porszemekben
életem perceit látom.

Az éj megpödri bajuszát,
hold fénye ragyog az égen,
úgy kóvályog gondolatom,
hová lett eddigi létem.

Szedegetem emlékeim,
de darabokra van törve,
ragasztgatom, de hiába,
sok beleveszett a ködbe.

Lénárd József
Lénárd József képe

Aki egyedül sétál

Rovatok: 
Vers

Kezdődik az AKADÉMIA. Az előadást versemmel nyitjuk meg,
amelyet erre az alkalomra írtam. /575575/

Szín hatalmával már telepszik ' hosszú ősz. 
Végsőt hazudja a bújócskás nyár.
Lassan már csak emlék. A kis "szakadt kabát".

Csobogó csermely, csak csillogó csobbanás.
Csuromvizesen csipkedő. Csiszol, 
csúfolódik, csicsereg. Csendesedően.

Cirka
Cirka képe

Áldás vagy átok

Rovatok: 
Vers

Ajándék az élet, ha járod utadat,
ha boldogan éled, és mindig süt a nap,
teher, ha megnyomorít, és úgy élheted,
vagy ha nap szárítja, szikkasztja kertedet.

Eső öntözi már kiszáradt földedet,
hullatsz boldogságodban örömkönnyeket,
de már térdedig ér, és minden elázott,
úgy szidod az egész teremtő világot.

Kovácsné Lívia

Itt a farsang

Rovatok: 
Vers

Itt a farsang,
ó, de jó,
maskarába öltözni
de csudijó.
Van itt minden, kifli, sajt, hamburger és botmixer,
királyfi és királylány, szolgáló és lovászfiú.
Kígyó, béka, oroszlán,
kiskakas és öreg tyúk,
dominó és sakkfigura.
Szól zene, táncolunk, vigadunk, eszünk, iszunk, mulatunk,
ma mindent szabad,

Kovácsné Lívia

Én és a kiskutyám

Rovatok: 
Vers

Én és a kiskutyám,
két elválaszthatatlan jóbarát.
Együtt vagyunk jóban, rosszban,
télen hóban, fagyban,
nyáron a forróságban.
Együtt játszunk mi naphosszat, megvéd, ha a szomszéd fia bosszant.

Kovácsné Lívia

Költő golgotája

Rovatok: 
Vers

Szent alázattal csodálom minden versedet nap mint nap,
s mint aranyló tollpihe,
a templomi áhítat csöndjét,
a fájdalmas sóhajok libbenésében két ima között.
Egy géniusz, kit Istenünk a földre küldött,
s viszi véres sebeivel keresztjét a golgotára,
s mi, hitvány halandók, bámuljuk szenvedései útját, és majdan, ha rádöbbenünk vétkeink

Kovácsné Lívia

Ha jő a fény

Rovatok: 
Vers

Ha jő a fény,
hát bízz, s remélj.
Új tavasz kél,
a lélek él.
Jöjj te is,
és engem hívj.
Szívedben ott lakok,
így mindig veled vagyok.
Hát jöjj, szeress,
én kedvesem.
Tiéd már rég a mindenem.
Ha jő a fény,
eltűnik a sötét.
Az élet szép,
légy hát enyém.

2023. március 8.

Kovácsné Lívia

Sajnálom, hogy így történt

Rovatok: 
Vers

Hideg reggeleken,
didereg a remény.
Fejem töröm ezen,
kinevet a repkény.

Engem mégis úgy bánt,
hozzám hűtlen lettél.
"Ej, de bánt, ej, de bánt,"
hogy te így elmentél.

Kár, de ez így történt,
ily nagyot tévedtél.
Felfogtam ezt tüstént,
engem nem szerettél.

Kovácsné Lívia

Hinni

Rovatok: 
Vers

Nem lehet,
nem szabad,
ne gondolj rá.
Messze térben és időben,
bár tudod, szeret.
Nem jön, nem jöhet,
sír a szív, könny pereg, vér csorog a szívből,
nincs esélye,
kővé válik,
ez volt az utolsó reménye.
Már nem hisz senkinek,
megszakadt a szíve örökre.
Talán még is van csöpp esélye,
még hinni akar,

Kovácsné Lívia

Orgonák

Rovatok: 
Vers

Itt a tavasz,
s nyílik a hóvirág,
mit úgy vártunk a hosszú tél után.
Harmatcseppek a fűszál hegyén,
derengő fény reszket hajnalban a bokor tövén.
De jő a nap fénylő, meleg sugara,
s megsimogatja a fák duzzadó rügyeit,
így köszöntve a szép tavaszt,
a természet ébredését.
Virágba borul a táj,
s orgonák illata száll a légben,

Kovácsné Lívia

Nekem Te vagy

Rovatok: 
Vers

Nekem Te jelented a világot,
tavasszal a nyíló hóvirágot.
Nekem Te vagy, aki a gondolatomat is érti,
nem kell semmit sem szólni.
Nekem Te vagy a vers, a líra,
neked írom verseim hófehér papírra.
Nekem Te vagy a festék, az ecset,
mely a kezemet a fehér vászonra viszed.
Nekem Te vagy az erő,
a gondoskodás,

Ritmike
Ritmike képe

Tarka madarak és álmok

Rovatok: 
Vers
Útra kelek én, indulok,
oda biz újra eljutok,
ahol mindig oly kék az ég,
amilyet nem láttam már rég.
 
Tarka madarak szállnak,
nem csak álmok és vágyak.
 
A forróság keze simít,
lelkem megnyugszik egy kicsit.
S az a végtelen óceán,
az éggel összeér talán!
Ritmike
Ritmike képe

Elbűvölő táj

Rovatok: 
Vers
S virágba borul a szép táj,
ó, már annyira nem is fáj,
elkápráztat most is a báj,
csak szépet dalolhat a száj.
 
Ó, már annyira nem is fáj
telet feledtető lakáj,
elkápráztat most is a báj,
csak szépet dalolhat a száj.
 
Elkápráztat most is a báj,

Oldalak