Égi hulló aranyfonál
Az ég kék selymén
Oly csodás a nyári lég
A sziporkázó csillogás

Vörös - parti tó
Zöldellő rét bársonyán
Zölden ugrálnak a szöcskék
Bár a Nap delelőn süt

Romantikus kicsi falú,
ma már olyan nagyvonalú,
várossá lett negyven éve,
hosszú vajjúdásnak ez a vége.

Régi őrszemek a nyárfák,
mint valami letűzött dárdák,
pásztorai a mezőségnek,
úgy mind vadvirágos rétnek.

Ernyővel jöttem sétálni a rétre,
Rám köszön a tájnak csodás szépsége.
Nyári reggelnek felszáll a harmatja,
Benne ezernyi vadvirág illata.

Egérlyukból fut az egér.
Meglátta az éhes macska,
Oda állt az egér elé.
Zárva van az éléskamra

Szellőt lengetnek a nyári levelek
Mosolyognak a lubickoló
Labdázó napozó gyerekek
Szabadság leng a tájon

Megváltozott világunkban
Ideje új szavakat alkotni
Az egyszerőség kedvéért
Ezt szókincsünkbe beemelni

Nyári meleg fényen
Jön az esti szellő
Selymes kezed
Szellő meleg

Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében
Alkony némán búcsút int a tájra
Millió, milló kérész násztáncát járta

Várok.
Az utolsó órák nehezen telnek.
Érkezni fog hozzám egy angyalarcú
kisgyerek.

Bezárok egy ajtót, a múlt évnek ajtaját,
Úgy látom csak meg, majd újév hajnalát,
Éleset úgy kiálltok,hogy Boldog Új Évet,
Kerüljétek rosszat keserűséget.

Benépesül a friss tarló,
jönnek a föld alatt lakók,
Ürge, vakond, hörcsög, görény,
gyűjtésben leli örömét.

Kedves Béla! Az aratási idő eljött,
Érett búzatáblát ringat a szellő.
Emlékszel? Orosz fogságból megjöttél,
Gyenge voltál, de nyárra megerősödtél.

Gombolyítja fonalát nagyika,
már ugrásra kész a pajkos cica.
Buksi kutyus sarokból figyeli,
a játékban vajon lesz hely neki?

Mint pillangó csillogó szálak,
Omlik a napfény a földre.
Íme a nyári hőben a téli vágyak,
Pergő vízcseppek a boldog,

Ti meztelenek,
Még mindig éljeneztek,
Jól teljesít az ország,
Az infláció száguldás.

Szózat az önfeláldozás verse,
A hazáért, a szabadságért.
Kiemelem még egyszer;
A Hazáért, a Szabadságért.