Elfagyott a liliomfa virága,
tündérruhát varrt magának – hiába.
Kurta tél, te fattyú tél –
ki mondta, hogy visszatérj?

A természet hangja már ébredezik,
ahogy az új kikelet megérkezik,
sajnos idén, nem egyedül lépeget,
szétszaggatva a szép álomképeket.

Változások idején

Ártalmas szépség, mely szemnek gyönyör,
virágzó fákat hideg paplan gyötör,
át kellene írni a naptárakat,
de hogy fogjam vissza nyíló virágokat.

Festő vásznán bohóságnak tűnne,
ez valóság nem technika trükkje,
ó tavasz kedveskedni akartál,
ám a hóapó virágot harapdál.

Sötét árnyak, szürke felhők,
nekem már nem ártanak.
Mondd! A szivárvány fölött
még hogy imádjalak?

Mert ez a mi napunk, s ez oly alkalom,
hogy kávé, pezsgő folyik az asztalon,
míg édes csók mögött az összetört tálak...
Jó lenne, ha ismét megerőszakolnálak?

Mit tettetek a világgal emberek?

Nem volt elég pusztító fegyveretek?
Most a vírust szólítottátok harcba,
Romba dönti a világot felfalja.

Nem volt elég a háborúk harca?
Vírusnak nagyobb a hatalma.
Idős nemzedéket pusztítja halomra,
Nincs, aki őket megvédi, eltartja.

    Ahogy bekapcsolta a számítógépet, jöttek a reklámok. Szandálok, táskák, szebbnél szebb ruhák képei. Vágyódva nézegette a színes fotókat. Elképzelte, ha lenne mondjuk egy bizonyos összeg, amit kedve szerint csak ilyen dolgokra fordíthatna, mit rendelne.

Sétálj, sétálj a szívekbe,
nézd meg, mi lakozik benne!
A lelked kapuját tárd ki,
szívvel menjen oda bárki.

Őszinte a nevetésed,
sok szív, majd befogad téged.
a billentyűn egy lágy dallam
a legszebb, örömre sarkall.

Ha meglelted, mit kerestél,
jó úton jártál, szerettél.
Ökölnyi szívben a dallam,
mindig, szeretve jó, valljad!

Idő és tér a mindenség,
véget nem érő tekervény.
Múlása, körforgása nagy,
ember benne pár pillanat.

Agyi képzelet úgy látja,
időkapu íves ábra.
Tér táguló és végtelen,
bolygó földünk tárgyi elem.

Ahol föld, víz,levegő, nap,
lényeknek életet ő ad.
Születéskor minden testbe,
lélek időkapun száll be.

Boldog tavaszvárás idején,
csodás május, a szívében él.
Lelkéből látja a szép tavaszt,

Ez is eljött, bezárkóztam a lakásba,
mielőtt az átkos vírus felzabálna.
"Pillangók hada száll virágról virágra,"

Gonosz felhők gyülekeznek,
Tavaszt felváltja a tél,
Üresek az utcák és a terek,
Csend van, senki sem beszél.

Befelé fordul a lélek,
Hiába nyit a természet,
A virágszirom gyorsan lehull,
Elviszi a böjti szél emléked.

       Végre sikerült kiválasztanom azt a cipőt, amelyik árban is megfelel, nem terheli meg különösebben a pénztárcámat, és küllemre is a tetszésem szerint való.

Történt egy eset, azon az éjszakán,
csillagok ragyogtak az ég karzatán.
Fényükkel érkezett oda egy angyal,
ki ott üldögélt egy közeli parkban.

Különös égi jelenség foglalkoztatta az embereket.
Egy hold területen sok néző gyűlt össze, hogy megszemlélhesse,
ahogy a faló sötétség, magába szippantja a világot,
és a Hold vörösbe vonulását rejtő hatalmas virágot.