Emlékszem a dohány szagú vállra,
ölében a békés biztonságra,
szúrós puszit kaptam, de soha nem bántam,
ölelő karokkal este haza vártam.

Felkapott szeretett, vidáman kergetett,
valami játékkal de sokszor meglepett,
iskola tanulás, segített magyarázott,
tanította a rám váró felnőtt világot.

Valótlannak tűnő valóságot hozott az idei május.
A piacon védőmaszkban várja vevőit a gyümölcsárus.
Kérdések, mikre nem tudni a megfelelően igaz választ,
tékozló emberi lépések kilátástalansága bágyaszt.
Sodródó napok, amelyekben egyre kevesebb a türelem,
a kapcsolatokban megannyi próbatétel, s lelki küzdelem.

Hol van már a zöld rét,
hol emléked még kísért,
még tudom a helyét,
hol kezed kezemhez ért.

Álmomban, Édes, gyermek  voltam.
Neked nyíló orgonát loptam
A senki földjéről, fehéret,
és szedtem nefelejcset, kéket...
Fehér szalaggal átkötöttem,
Te angyalszárnyon szálltál fölöttem...

Tavaszi bokrok, cikcakkos ruhája,
áldással telt, szemnek, bűvös csodája.
Élteti a fénylő napunk sugara,
eső áztatta ágak, friss illata.

elfeledtek

(Viktória unokámhoz)

Ragyog okos két szeme,
Mint, aki ismét csatát nyert,
Nézd apa! - mutatja, mit csináltam,
Ez ám egy nagy alkotás!

szomorú ez a nap, de látod, mégis szép
nagyon boldog vagyok, hiszen velem vagy még
nyolcvanhét év súlya nyomja gyenge vállad
úgy bújnék hozzád... de félve vagyok nálad

nem haragszom rád
hisz nem tehettél róla
a minta miből meríthettél volna
szempillantás alatt kifutott alólad

Zeneszóval ébreszt a május,
Cintányér és dobszó szólal,
Viszi a hangokat a tó vize,
Ébresztő van furulya szóval.

Tavaszi bokrok, szép, báli ruhája,
áldással telt, szemnek, bűvös csodája.
Élteti a fénylő napunk sugara,
eső áztatta ágak, friss illata.

Gyerekként fogtad a kezem,
velem sírtál, ha elestem,
lázas voltam, Te ápoltál,
öleléssel gyógyítottál.

Kitekintesz ablakodból
anyám,
örök harc volt, minden tél, s
a nyár!
Büszkén vállaltad kemény
sorsodat,
szép arcodon látom
mosolyodat.

"Szeretlek én, jöjj vissza hozzám",
de sokszor dúdoltad, drága, jó Anyám!
Fájó, szép emlék, az álmod tovaszállt,

Május elsővasárnapján sírkertbe sétáltam,
szerény kőkeresztnél könnyes szemmel álltam,
egyik kezemben  szorongattam fehér orgonát,
másikban folyam csiszolta, szikla darabját.

Emeld fel a fejed!
Szent István népe,
Hazámnak,
Kárpát-medencének,
Büszkesége,
Európa éke!
Emeld fel a fejed!
Virrad már a hajnal,
Turul madár az ég felé szárnyal,
Szent István hite,
Ismét összefog bennünket,
Határon innen és kívülieket,