szo 08/09/25
Lénárd József
|
szo 08/09/25
Pitter Györgyné
Most van itt a tökéletes perc,
- fénylő szappanbuborék.
Most kezdődik minden el,
- nem bánom, meddig tart, pár másodperc elég.
Most jobb vagyok, mint voltam,
- elvarázsoltál, angyalokkal repülök.
Most szárnyam nőtt, felemel,
- lebbenve táncolok ég és föld között.
|
szo 08/09/25
Pitter Györgyné
Mennyi dolgod van mellettem,
hogy ébren tartsad testem-lelkem,
mikor a bűn elrabolna,
számíthatok Angyalomra.
Őrzőangyalom vagy születésem óta.
Hányszor megmentettél, nem telt úgy el óra,
hogy ne kellett volna kezem fogni, óvva.
|
Anyám, Te, aki elindultál a csillagporos úton, melyet a Tejút égi fénye festett. Lábaid alatt nem föld volt, hanem a végtelen égbolt, ahol minden lépéseddel egy csillag gyúlt ki. A szíved meleg, lüktető fénye, mely egykor engem táplált, most a végtelen sötétségében pislákoló fáklyaként vezet másokat.
|
p 08/08/25
Kovácsné Lívia
Trópusi meleg égeti testünket vörösre,
vágyunk egy kis hűs frissítőre!
Még az aszfalt is forrón sóhajt,
ő is frissítőt akart!
Végre egy zöld sziget,
remélem, jól látom?
Tollam azonnal tintába mártom,
megigéz a szökőkútban álló szépséges nőalak,
fején egy széles karimájú csodálatos, szép kalap!
Alakja karcsú, sudár,
|
p 08/08/25
Bíróné Marton V...
Még nincs rend és tisztánlátás,
csak vita és ellentmondás,
mind hirdeti igazságát,
írok példát, jó változást.
Nincs már zsúfolt váróterem,
beteg időre érkezik,
szeme az ajtóra mered,
hívják, máris következik.
Mikor telve már a lista,
ha túl sürgős valakinek,
rendelés előttre hívja,
hogy még időben segítsen.
|
cs 08/07/25
Pitter Györgyné
és mintha én írtam volna.
Szaporábban dobog szívem,
hol mosolygok,
hol könny folyik arcomra.
Veled emlékezem,
pedig ott sem voltam,
közben rabul ejtett múltam.
|
cs 08/07/25
Pitter Györgyné
Lépkedek bársony földeden,
vízmosta, titkos út vezet hozzád,
lelkem otthont ad lelkednek,
ha dúdolnék, meghallanád.
Játszik velem a fény, csalogat,
reményzöld vonz, vezet tovább,
szívemben őrzöm hangodat,
s te vársz rám,
|
A mai reggel, mit úgy felejtenél,
Mégis pár gondolatot, hidd el, megér.
Bérleted lejárt, de te efölött elsiklottál,
Nem így az ellenőr, ki kedvesen reagál.
Mondhatsz neki bármit, rád büntetés vár.
Mentséget nem találsz, igaza van, tudod,
Felelősséged vállalod, pénztárcádat nyitod.
Sajnálod, hibáztál, ez bosszant, tudom,
|
cs 08/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Hogy szaladnak a fák!
Az életvonatomat követve
Sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba,
Sok jót, szépet, bánatot cipelve...
Száguld az életvonatom velem,
Néha megáll, jön egy új állomás.
Nem tudja, milyen nehéz az elszámolás,
Közeledik már a végállomás...
|
sze 08/06/25
Pitter Györgyné
Nézem ölembe ejtett kezeimet,
a rajta futó ereimet,
ráncai között a pólusokat,
tenyeremben az életutat,
és Téged látlak, Uram, Istenem,
aki alkottad minden sejtem,
és sejtjeim sokféleségéből a kezem.
Csak egy kicsi kéz a milliárdok közül,
|
sze 08/06/25
Pitter Györgyné
Már naponta belépett az ajtón.
Úgy ölelt mégis,
mint ki hosszú idő után tért haza,
éhesen, fáradtan, békére vágyón.
(És én úgy vártam őt, mint égi csodát,
harmatban fürdött lelkem,
lábam a föld felett táncot járt.)
|
A nő egy csokor virágot szorongatott a kezében. A zsúfolt metrón ült, és a körülötte lévő embereket figyelte. Már eldöntötte, hogy valakinek odaadja a csokrot, csak még nem tudta, milyen formában.
|
sze 08/06/25
Dáma Lovag Erdő...
Vad, sűrű viharfellegek tornyosulnak az égen.
Száguldó lovak vágtatnak "Illés szekerével".
Óriási szél korbácsolja a tájat...
Megmutatja, ő az ura ez eltévedt világnak.
Ember-ember egymást pusztítja el.
Rombol mindent, amit útjában lel.
|
Az első szerelem, akár egy gyengéd tavaszi zápor, amely meztelen szívföldünkre hull, és virágba borítja azt ezernyi színben. Mint napsugár, ami áttöri a borús égboltot, úgy hatolt be lelkembe, elűzve a magány hideg ködét. Puha érintése, mint a frissen sült kenyér illata, betöltötte a levegőt, és minden porcikámban éreztem az élet édes zamatát.
|
k 08/05/25
Kovácsné Lívia
Merjünk kicsit bolondosak lenni,
merjünk merészet tenni!
Oly rövid e földi lét,
bizony oly nagy a tét,
ezért hát ne habozzunk, vidámság szekerén utazzunk!
Arcunkon csak mosoly legyen,
nem kell nekünk más semmi sem!
TM
|
k 08/05/25
Dáma Lovag Erdő...
Az éj leterítette subáját a földre.
Kigyúlt sok millió lámpa fénye.
Ragyognak, mint a csillagok az égen.
Aludj el kicsi gyermekem szépen.
Elült a zaj, elcsendesült a világ.
A menny álomporát hinti rád.
Mamád elringat kedvesen.
Aludj el kincsem, aludj el szépen.
|
Egy szép formájú levél,
rádióban kedvenc zeném,
egy gömbölyű kavics,
nyitva van a fagyis.
Egy jól sikerült lecsó,
faágon csacsogó rigó,
egy csillogó gomb,
távolban egy zöldellő domb.
Barátnős jó beszélgetés,
ücsörgés, kis semmittevés,
frissen egy forró kávé,
hozzá kis csokoládé.
|
h 08/04/25
Dáma Lovag Erdő...
Hazaszeretetről unokáimnak...
Látod, kicsim, itt a földgömb.
A mi hazánk egy kis pont rajta,
Kárpátok hegyei átkarolja.
Magyarul beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének.
Panaszok és keservek.
Magyarul becézett édesanyád,
Bölcsőd ringatva vigyázott rád.
|
h 08/04/25
Kovácsné Lívia
Vártuk már nagyon a szép, csendes, áztató esőt,
ez kell a természetnek,
ez ad mindennek új erőt!
Eső után éled a táj,
új pompát ölt fű, fa, virág, felfrissül a szomjazó világ!
Virág szirmán gyöngyökként guruló esőcseppek,
csillogva tovafutnak,
majd égbe emelkednek!
Bimbót hajt a sok virág,
a cserje,
az esőtől megújul az ereje!
|