Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Cikkek

Mezei István
Mezei István képe

A milliárdosok forradalma

Rovatok: 
Vers

Jézust vagy Barabást, Butter oder Kanonen, azaz vajat vagy ágyút akartok

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Cím nélkül

Rovatok: 
Vers

Adtam én,
igaz hogy kaptam,
kértem is,
akkor nevettek,
miért jár,
ha nem adható,
kérdés ez,
örökké vita,
ki gazdag,
aki ad, vagy kap.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Nem egyszerű a magyar történelem

Rovatok: 
Vers

Nem egyszerű a magyar történelem
Egyszer a haza temetkezik az emberekbe
Másszor az emberek a hazába
Ez a hullámzó történem
Az instabilitás forrása
Valahol valamikor kibillent
Elveszett az egyensúlya
Mondhatnám ebben az esetben
Jobb lenne tán egyenáramként
És nem váltóáramként viselkedni
Mert a szinuszgörbe alul a nép

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Vízió

Rovatok: 
Vers

Ott laktam
Valamikor úgy hívták
Magyarország
Most a neve Huntenger
Most itt állok a partján
Gondolataimban
Az elsüllyedt világ
Nem mély a víz algásodik
Egyre jobban sötétedik
Már a romokat se látni
Tapogatni – búvárkodni
Minek a romok közt kutatni
Látta a nép a zúgó vihart
Látta az áradást

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Kincsünk

Rovatok: 
Vers

Ott fent az ég,
itt lent a Föld,
mind oly végtelen,
mint esőcseppértelem.

Parányi víz,
virágon csepp dísz,
ura a létnek,
kincse világmindenségnek.

Hatalom forrása,
élet körforgása,
édes és sós lehet,
iránta kellene nagyobb tisztelet.

Marjai László

Pannon-kannibálok

Rovatok: 
Vers

Fertőzött világ, pestises a vére,
a húgomban sem bízhatok talán,
így harminc ezüstért feladom őt élve,
mert ősi ellenségemmé lett anyám.

Az új hit terjed, még megszeppenve állok,
míg a hatalom felülírja az ősi vért
a szeretetről miséznek kannibálok.
Mindenkit megesznek ki nyugovóra tért.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

"Pünkösdi királyság"

Rovatok: 
Vers

Eljött a mi szép ünnepünk
,,Pünkösdi Király"-t választani megyünk
Szól a zene vigalom
Ki lesz a pünkösdi királyom
Király az egy ügyes legény
Megüli a lovat szőrén
Gerenda rudat is nagyot emel
Ő koronát megérdemel
Egész évben ő nagy legény
Rá hallgatni kész nyeremény
Neki tárva a kocsma ajtó
Ahol dáridózni neki való

Rovatok: 
Egyéb

Pünkösd vasárnapja és hétfője

Divima
Divima képe

cseresznye

Rovatok: 
Vers
emlékszem még a szád ízére
a napokat számolom újra
álom csüng a fán látom
megzizzen egy cincér húrja
fáradt pír cseresznyét kóstol
kettő csepp lóg egy száron
kívánlak mikor napsütés
csókol rád édes zamatot
talán meg ezen a nyáron
 
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Már nem mosolyognak

Rovatok: 
Vers

Szinte szárnyalt a lelkem,
ahogy sétáltam ott veled,
öreg gesztenyék árnyában,
adtad nekem kicsi kezed.

Mint sok kis karácsonyfa,
májusban virágba estek,
fehéren piros beütéssel,
oly sokszor rajtunk nevettek.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Zúgnak a harangok

Rovatok: 
Vers

Ott álltam a gödör szélén, némán szótlanul,
mintha megállt volna minden semmi nem mozdul,
lent a gödör alján ott mélyben van egy ország,
sokszor kirabolt megcsonkított Magyarország.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Halni a hazáért

Rovatok: 
Vers

Halni a hazáért
Apánkért anyánkét
Gyermekeinkért
De sohasem idegenekért
S majd hasznot húzó
Hazai vezérekért

Az otthonunkért
Nem mások vagyonáért
Azok dicsőségéért
Mert nem lehet a bölcsőnk
Meghalni a hazáért
Egy darabka sírért

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Fent a légben

Rovatok: 
Vers

Fent a légben
A felhőben
Egy mérges holló
Vijjogó

Hangja dühös
Nagyon hűvös
Érződnek a méreg
Bércek

Csőre mint a kés
Hangja döfés
Ez az enyém
Nem adom

Kár kár kár
Nem a tiéd az a vár
Bitorlásod nem más
Csak megcsúfolás

Adalberto
Adalberto képe

Fény és a sötétség

Rovatok: 
Mese

Egy nap az egész földgolyót beborította a sötétség. Az emberek vakon botorkáltak az utakon. Sehol egy parányi fény, amely utat mutatott volna nekik.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Pünkösdnek ünnepén.

Rovatok: 
Vers

Ragyog a nap csupa fény
Száz sugárból árad felém
Jöjj szentlélek Pünkösdnek ünnepén

Lélek szállt le és szeretet
Egybe fogja a szíveket
Pünkösdnek ünnepén

Rózsa kinyílt, fehér kelyhe
Készülünk a szép ünnepre
Pünkösdnek ünnepén

Isten költözik lelkünkben
Szívünk nyitott a szeretetre
Pünkösdnek ünnepén

Ágnes
Ágnes képe

Nyári délután

Rovatok: 
Vers

Susogó nádas sűrű bozótjába
Fésül a játékos nyári szellő.
Tó tükrén csillámló hullámfodrokon
Táncol az aranyló napsugár.
Füzek hűs árnyában pihen a csend,
hőségtől piheg a korai nyár.
A kék égbolt derűs mosolyára
fellegnek árnya most nem vetül.
Egy-egy kandi béka bukkan fel a vízben.
A közelben valahol egy tücsök hegedül.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Mátol másképp ragyognak

Rovatok: 
Vers

 

Mától másképp ragyognak a csillagok,
az egybe kelt szívek, nagyon boldogok,
a fekete kárpit fénycsodákkal hímezve,
látni Fiastyúkot, hol bujkál Nagymedve.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Hulló szirmok

Rovatok: 
Egyéb

Vázádba vágtam pünkösdirózsát,
hozzád vittem lelkemnek lángját,
szívemnek egy apró szilánkját.

Húsvét után eltelt ötven nap,
vártam jöjjön tőled egy képeslap,
örömmel vettem volna meghívásodat.

Este lett felnéztem az égre,
oda fohászkodtam kis segítségre,
tőled váró kedves gyengédségre.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

A magyar föld barázdái

Rovatok: 
Vers

A magyar föld barázdái
Mindig új gazda terményei
Érdekes itt a tulajdonból
Minden változáskor
Aki éppen műveli az kiesik
Jön az új tulaj hej
De nem dolgozni
Hanem a régit az előzőt
Dolgoztatni
Magyar modell magyar design
A régi lesz megtűr
Az új a hős
Csak a kalász érti s érzi
Mindig az a régi aki szereti

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Nemzetünk sír és nyöszörög

Rovatok: 
Vers

Nemzetünk sír és nyöszörög
Közben észre sem veszi
Önszabdalta sebét
Jobban tenné talán ha azzal kezdené
Csakhogy hiába gyógyítja a sebet
Ha a szabja marad
Sőt önként jelentkezők tovább élezik
Csonkult már az ország
Miért ne csonkulna a lakosság
Mert ami sokaknak gyász
Az keveseknek akár tor is lehet

Oldalak