Kár rohanni, mindenki mellett csak elsuhanni.
Soha egy jó szóra, egy mosolyra meg nem állni,
a másikkal nem törődve, mindig csak tovaszállni.
Kár feledni a múltat, az emlékeket, mik kicsit megfakultak.
Attól még belőled indultak, még ha rég el is múltak.
|
Lakat a házon, eldőlt a kapu,
nem áll már előtte anyu és apu,
senkinek nem kell a vén diófa termése,
ezt zengi egy kicsi madárka meséje.
Visszavette a természet a kertet,
nem találni benne a szép epret,
nem mosolyog vidáman az almafa,
rozsdásan lóg ágán az elhagyott kiskapa.
Baromfiház is itt volt valahol,
|
De jó lenne kicsit szív nélkül élni.
Megtudni, milyen az, semmitől se félni.
Mindenről csak nagy könnyedén írni.
Bármi is történik, semmitől sem sírni.
De jó lenne kicsit szív nélkül élni.
Megtudni, milyen nem csak örökké remélni.
Szembeköpni s kinevetni a halált,
mikor már kaszával kezében rád talált.
|
sze 12/11/24
Pitter Györgyné
Átlesek a kulcslyukon,
könny folyik az arcodon.
Átlesek a kulcslyukon,
lelkedben mély fájdalom.
Átlesek a kulcslyukon,
sóhajod száll az Égre.
Átlesek a kulcslyukon,
kicsalnának a fényre.
|
sze 12/11/24
Pitter Györgyné
Megállunk még egy percre.
Indulnunk kell, vissza Budapestre,
de mielőtt a balkon ajtaját bezárjuk,
és kallantyúját betörésmentesre csavarjuk,
még bögrénkből az utolsó csepp kávét kiisszuk.
Aztán egyszerre nézünk bögrénk hűlt helyére,
az asztalra, a viaszosvászonra,
rajta a világítótoronyra.
|
Karácsonykor, mikor millió csillag táncot jár az éjben,
s közben a sok hópehely a tájra fehér leplet lehel a télben,
odakint fenyő illata száll a hideg szélben.
Idebent kalácsillat járja át a házat,
fenyőfád fénye ragyogja be szobádat.
Eljön a Szeretet, s ott lesz mindenki szívében.
Boldogan örültök egymásnak a Szenteste fényében.
|
h 12/09/24
Pitter Györgyné
Írnom kell a hajszálamról,
a fejemről lehullottról,
hogy hogyan lett belőle
előbb megsértődés,
majd hogyan lett mégis
édes kedves emlék.
Nem is olyan régen,
egy vendég volt nálam,
ki elidőzött hosszan
a fürdőszobámban,
ahonnan kijőve, odavetette:
„- A mosdókagyló a hajaddal van tele!”
|
h 12/09/24
Pitter Györgyné
azt a gyönge mát,
ami mégis jut nekünk
öleld magadhoz
fáj a magány, ha
emléksebek szakadnak,
tartsd a Fény felé
Szeretet Fénye
gyógyír és melegség,
többé már ne fázz
mert a Szeretet
ragyog, nem illúzió,
híd, lelkek között
TM
|
h 12/09/24
Kovácsné Lívia
Hidd el, kedvesem,
nem számít semmi,
ha látom a mosolygó arcodat,
ha hallom a kedves hangodat,
ha látom a csillogó két szemed,
ez a boldogságot jelenti énnekem!
Hidd el, nincs nálam boldogabb,
ha este velem vagy,
ha fogod a két kezem,
és hozzám bújsz lelkesen,
szerelmesen!
Hidd el, hogy az élet így oly szép,
|
v 12/08/24
Kovácsné Lívia
Olyan jó, hogy vagy nekem,
szeress engem tiszta szívből, kedvesem!
Elmúlhat a nyár, az ősz, jöhet a tél,
a lényeg az, hogy velem legyél.
Hiányzol minden percben énnekem,
csókodra szomjazom, kedvesem.
Ölelj át lágyan oly lelkesen,
jó érezni a szívverésedet,
az el nem múló lelkesedésedet,
a forró szerelmedet!
|
v 12/08/24
Pitter Györgyné
Levelet írtam az angyaloknak,
gömbölyű betűim sorban elgurultak,
hajasbabát kértem, pislogót,
hogy fésülgethessem, énekeljek neki altatót.
|
v 12/08/24
Pitter Györgyné
Kilépek a templom kapuján,
arcul csap december hidege,
fényekkel úszik elém a táj,
közeleg karácsony ünnepe.
Ha itt lennél, melengetnél,
szívedhez bújtatnád fagyos kezemet,
nyakamba lázat lehelnél,
mosolyognánk, mint a gyerekek.
2024. december 8.
TM
|
A naptár, amely az asztalon állt, izgatottan vette tudomásul, hogy december van. Hamarosan lejár az ideje. Már tizenkét hónapja áll itt.
|
szo 12/07/24
Dáma Lovag Erdő...
Megjött a tél
Hófehér ruhában,
Nagy hópelyheket terít a tájra.
Csend ül mindenütt,
Levél sem rebben,
Kis rigó ágon ül félszegen.
Pedig csend volt eddig is,
Nem volt kacagás.
Bekötött szájú varázs,
Csak a szemünk beszélt.
|
cs 12/05/24
Dáma Lovag Erdő...
Kiskoromban, hogy volt régen,
Most én ezt, úgy gondoltam, elmesélem.
Jött hozzánk a Télapó,
Künn a tájon nagy pelyhekben hullt a hó.
Bizony, nagy tél volt, így, ünnep táján,
Hógolyó szállt, siklott a szán.
Télapót és az ünnepeket nagyon várván,
Örült a sok gyerek,
|
Ezt az évet most így zárom,
teljesüljön minden álom.
Titkom magamba zárom,
de ne félj, nem rémálom,
míg csodálhatom világom,
áldom az eget, hogy látom
hitem, reményem pingálom,
s szólaljon meg víg gitárom,
nótámban is, azt kívánom,
legyen béke és bizalom,
egészség, s ezzel sorom
|
sze 12/04/24
Kovácsné Lívia
Fáradt ma az esti holdvilág,
az ég peremén botorkál,
szobámba bekukucskál,
vigasztalást talál.
Csillagtalan ma az éjjel,
de jött egy vigasztaló jel,
érzem, a szerelmem neked is kell.
Öledbe kuckózok most, kedvesem,
ringass engem, édesem,
ez olyan jó énnekem,
már nem fáj semmi sem!
Hozzád simulok most csendesen,
|
Drága Mikulás! Úgy várom jöttödet!
Csak ülök a székben, és ábrándozom,
rónám csak körbe-körbe a köröket,
bár tudnám, de csak a karfát markolom.
Drága Mikulás! Most nem kérek sokat,
tudom, tavaly túl hosszú volt a listám.
Feledem a bús éjjeli álmokat,
s egy kérésem van a kívánságlistán.
|
sze 12/04/24
Bíróné Marton V...
Decembernek dicsősége,
kisded Jézus születése.
Szentlélektől fogantatott,
Szűz Mária fiút adott.
Betlehemben istállóban,
a barmok között jászolban.
Azok meleg lehelete
a levegőt melengette.
Édesanyja vette ölbe,
mosolyával megköszönte.
Az egész világ már várta
adventi várakozással.
|
Megmutatom Neked az odavezető utat.
Ások egy kutat.
Beledobok mindent,
mi lelkemben rossz dolgokra mutat.
Lehet, hogy feneketlen kút lesz,
mert benne lesz minden, mi fájó
s szép volt, ami már a múlt lesz.
Ástam egy kutat, de be is temetem,
s rossz emlékeim ezzel el is feledem.
|