Szeretem a lényed,
a benned levő mindenséget,
mikor kedvesen szólsz,
vagy néha beszólsz,
mikor látom a mosolyod,
vagy lelked némán zokog,
hagyod, hogy vigasztaljalak,
s érzem a benned lévő falat,
mikor megfogod a kezem,
s bármit megengedsz nekem,
mikor hozzád sem érhetek,
és én egyszerűen nem értelek,
mikor megnémul benned a világ,
vagy beszélsz, és be nem áll a szád,
mikor csak úgy te vagy az,
kivel legszebb a pillanat,
mikor hallgatom keservedet,
és várod, hogy segítselek,
mikor elképzellek magamnak,
ha fázol, szívemmel takarlak,
mikor nézlek és belédrévedek,
s elvisz veled a képzelet,
mikor elmégy és elköszönsz,
de tudom, mindig visszajössz,
mikor érzem, csak én vagyok neked,
és szívemhez ér szerelmes szíved.