Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Beszélgettünk (Enikő – szócseppek – visszaemlékezés)

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

   Beszélgettünk. Az öregségről, a barátságról. Ő inkább csak kérdez, szólásra biztat, érdekli a gondolatom, alig szól, de érzem, hogy nagyon figyel rám.
Én csicsergek.
"- Láttál már öreg, száraz tobozt az út szélén heverni? Láttad már az esővíztől bezáródni és a nap melegétől újra kinyílni? Amikor megmutatja belsejében az addig féltve őrzött titkait, rejtett magvait?
Valami ilyesmi az öregkori barátság.
   Fiatalon együtt ringunk a széllel a fán. Növekszünk, ragyogunk, fürdünk az életet adó esőben, gyönyörködünk egymásban, a napfényben, begyűjtjük magunkba sorsunk adta életünk minden történését. Megöregedve a földre hullunk, szanaszét gurulunk. Ki a puha fűbe, ki az aszfaltra, ki az autók alá.
   Van, akit fölemel egy kisgyerek és boldogan hazavisz, aztán elfeledkezik róla, új játék után néz. Van, aki a kirándulók hátizsákjába kerül, mint valami trófea, és egy gyűjtemény darabja lesz, és van, akit odébb rúgnak, eltaposnak, vagy átmegy rajta egy flancos kocsikerék.
   Öregen a földre hullva magányunkba bezárkózunk. Sokszor még a házastársak is. Őrizzük szomorú és szép emlékeinket, mint a tobozok a magvaikat. Aztán jön egy friss zápor - egy életvidám ember, mellette kicsit életre kelsz. Vagy jön valaki és fölemel, hazavisz és leöblíti rólad a port. Te előbb összébb húzod magadon öreg pikkelyruhádat, miközben hálásan érzed a gondoskodást, majd szépen, lassan megnyílsz, kitárulsz.
Valami ilyesmi az öregkori barátkozás.
   Engedni kell, várni kell, hogy a másik átadja magát, hogy féltett, rejtett életét megmutassa az idegennek, aki ugyanúgy, mint te, tele van belső szép és fájó titkokkal és vágyik rá, hogy megoszthassa, de fél is a kitárulkozástól.
Ha a toboz héját késsel nyitogatják, nem nyílik ki, csak megsérül. Az emberi szívet sem szabad erővel feszegetni.
   Az a leggyakoribb, hogy nem talál ránk senki, az idő múlásával lehullva eltűnünk, a földdel egyenlővé válunk és mert szomorú szép titkainkat sem adjuk át senkinek, feledésbe merülünk. Mint a "tobozok".
Hallgat. Nem látom őt, mert telefonon beszélgettünk, de érzem szívemben, hogy könnyek gurulnak végig az arcán.

2023. július 13. 

Rovatok: 
Irodalom