Boriska: Aggyonisten Mariskám!
Mariska: Fogaggyisten Boriskám! Merre járt az utóbbi napokba?
Boriska: Húúú! Lakodalomba vótam, a zunokaöcsém nősűt!
Mariska: Oszt jól kimulatta magát? Netántán még táncút is?
Boriska: Ajjaj, csak úgy suhant a pöndölöm!
Mariska: Meséjjen má, ne kejjen minden szót harapófogóva kihúzni, oszt szíp vót a menyasszony?
Boriska: Hájszen mondom én. Hát biz ritkán látni csúnya menyasszonyt meg szíp vénasszonyt!
Mariska: Nono, mi kivételek vagyunk! Látott má szebb vénasszonyokat, mint mi?
Boriska: Nem, de mi nem is vagyunk még annyira vének! Szóval, szíp vót a menyasszony, aszt beszéték, hogy más állapotba van, de nem látszott rajta! Na, de a vőlegény se vót kutya, annyi szent! Nagyon finom vót a kaja. Vót ott minden, még fősoróni is sok! Emeletes torta, az vót ám csak a finom! Teli is zabátam magam.
Mariska: No és a zura, ű is jól érezte magát?
Boriska: Na, hajjaj! Ű oszt jobban is mint kéne!  Csak úgy nyakata a bort, a sört, meg a pájinkát! Be is rúgott, mint az albán szamár. De annyira, hogy még a budiba is nekem köllött kisérni. Mongya, hogy siess Boris, mer mingyá bepisállok. Mondom neki, hogy szoríjjad, nehogy szégyent hozz rám, te disznó!
Mariska: Oszt kibírta a budiig?
Boriska: Ki. De nem is engettem neki többet inni! Morgott, káronkodott, de csak szót fogadott. Igaz, próbát vóna velem ellenkezni.
Mariska: Boriskám! Gondullom, hogy nem a zuráva táncút:
Boriska: Nem bizony! Először egy korombeli ember, ű kért fő, monta is,  kár, hogy ilyen későn talákoztunk Boris. Má ugye mindkettőnk élemedett korba van. Na ezzel be fejeztem a lötyögést. Még hogy én élemedett korba vagyok? Felháboríró! Most vagyok az élet legszebb javába! Oszt gyütt egy szíp jó vágású deli legény. Na persze ű is elmút má húsz éves velem együtt, de úgy megpörgetett, hogy azt hittem, hogy a szufla is kigyün beülem! De most meséjjen Mariskám, én má mindent elmontam.
Mariska: Úgy láccik, hogy amióta nem láttuk egymást, csupa vidámság vót a életünk.
Boriska: Hogyhogy?
Mariska: Tuggya Boriskám, én meg ballagáson vótam. A zunokám ballagott. Nahát ott is vót asztán minden. Falt is a zuram rogyásig. Meg persze nyakalta is a zitalokat cefetül. Vót tánc is. Engem felkért egy nagy behemót ember, akkora vót, hogy belefértem vóna a gyomrába! Oszt vót még egy dolog, amit magának nem kívánok Boriskám!
Boriska: Milyen élménye Mariskám?
Mariska: A zunokám már régóta nyervákul, hogy üjjek fő a motorjára, szeretne elvinni egy fordulóra, a falu végéig és vissza. Felűtem én  arra motorra, de az ellenségemnek se kívánom, hogy úgy rettegjen, mint én. Legalább annyira féltem Boriskám, mint maga a röpüllőn! Mint a villám, úgy cikázott azzal a francos motorral. Amikor  végre megálltunk, mondom, hogy köszönöm szépen. Mongya a zunoka, hogy szívesen nagyi. Mondom neki, hogy te fiú te! Nem neked köszöntem meg, hanem a Jóistennek, hogy nem történt bajom!
Boriska: Akkor Mariskám, gondullom, hogy többet ne ül fő a motorra!
Mariska: Az hétszencség. De vót más gondom is. Akarok menni a klotyóra, de nem égett a világ. Gyün egy siheder, mondom neki. Idevigyázz! Nem ég a világ a WC-be. Milyen világ?  Mondom, hogy a villany, ha így má megérted! Aszt mongya erre az a kölök: Az gáz Mariska néni! Na erre főment a vérnyomásom!  Vagy én vagyok bolond, vagy te! Nem a gázzal van baj, hanem a villannyal. Jó, majd szólok Pista bának.  Vágja Mariska néni? Mit vágok én? Nincs nálam se kés se olló! Azt kérdem, hogy érti? Hát illet se hallottam, mióta a farom hátul hordom! Gyütt is a vőm, kész is lett mingyá.
Boriska: Ezek a mai kölkök, má nem tunnak rendesen beszéni!
Mariska: Oszt gyütt a zunokám, mongya hogy gyere Nagyi, mert Papó fogdossa a zasszonyokat!  Húúú, mentem én mondom a zuramnak: Te vén lator , nem szégyelled magad! Adok én neked fogdosni, cirógatni a más asszonyát. Éppen a nagyseggű Pirost cirógatta! Hazamegyünk, punktum! Hát így ért sajnos véget a mulaccság.  
Boriska: Kár vót érte, mer gondullom, hogy addig jól érezte magát!
Mariska. Jól hát, de ez a disznó uram, beleköpött a levesembe. Kapott is otthon eleget.  Oszt kiment a házbu rögtön. Estefelé már keresnem köllött. Kérdem is , hogy hol csobogsz hékám? Persze addigra már valamicskét megbocsátottam neki. Ott gunnyasztott  a ház mögött, nem mert begyünni.
Boriska: No, Mariskám, most jót beszégettünk. Menni kőne a bótba. Nincs otthon semmi.
Mariska: Én is megyek Boriskám, kipihenem magam, tennap bevásárútam nem kő mennem a bótba. Isten álgya Boriskám!
Boriska: Az én Istenem álgya meg Mariskám!

Nyírbogdány, 2016. május 3.