Tegnap este a farakás mögül néztem, amint leszáll az égből, hóna alatt egy kis fenyőfával, és egy karácsonyfa talppal. 

- Na, milyen gyorsan hajtott?
- "c"-vel...
- Neve?
- Fo Ton.

- Keszonom szépen! - mondta a banyakapitánynak egy járatos angol(aknás) nő, és csillegett a fekete gyémántos nyekklánca.

- Neve?
- Tél.
- Anyja neve?
- Zúz Mara.
- Apja neve?
- Zí Mankó.

   Elismerem, én kissé rasszista vagyok, mégis az élet úgy hozta, hogy egy fekete fickóval kötöttem össze az életemet, és együtt élek vele immár tizenhét éve. Ez bizony nem kevés idő. Megszokni a másik rigolyáit, alkalmazkodni egymáshoz nem könnyű. Így vagyok én is az élettársammal.

   Elmesélek egy történetet, ami velem történt sok évvel ezelőtt a fatornyos falumban, és minden szava igaz, az elejétől a végéig:

Miért aggódsz? Az életben csak két dolog miatt kell aggódnod:
Egészséges vagy?  

Megbetegedtél?

Hát ne hogy a macska ugasson, mert a kutya nem nyávog!

EGY POFONSZERŰ POFON, HA EGYSZERŰ, CSAK EGY POFON DE, HA EGYSZERŰ A POFONSZERŰ POFON, POFONEGYSZERŰ.

   Megboldogult MDF-es koromban gyakori vendég volt irodámban egy férfi, - Imre - aki valamikor régen tanárként dolgozott.

 Nyíregyháza legszebb dísze, éke a sok-sok gyönyörű szép park. Ezek közül is – számomra legalábbis – a két legkedvesebb, az állomás felől, a városba vezető Széchenyi út két oldalán, egymással szemben elhelyezkedő Bessenyei és Benczúr park, melyek mai is a fiatalok törzshelyei. Közvetlen közelükben több gimnázium is található, melyek már ott álltak helyükön anyáink, apáink, sőt nagyszüleink ifjú korában is. Csupán a nevük változott azóta, no és persze modernizálódtak.

 Valamikor régen, a jelenleginél is átkosabb rendszerben,  még a párt-fejesek adtak arra, hogy a falú népe is művelődjön.

(Karcsi és Lajcsi az asztalnál ülnek,  Karcsi lakásán beszélgetnek)
- Karcsi: Na komám, mit szólsz ehhez a gyakran változó időjáráshoz?
- Lajcsi: Ez barátom olyan, mint az én feleségem.
- Karcsi: Hogyhogy?

Megkértem a rozsomákot,
gyűjtsön nekem rozsot, mákot.
                *
Azt mondta a hőscincér,
sose lesz ő nős pincér.
               *
Dániában szegény Hamlet
a halálnak szerény hamm lett.
               *

Figyeljetek csak a magyar géniuszra,
mert időnként tangenst borít a cosinusra,
s Eukleidész után két Bolyait meneszt –
más járható utat választ: nem azt és nem emezt

A konyhában apró neszek űzik egymást,
párbajuk foszlányai kifolynak az ajtó alatt.
Kicsiny koccanások, csörrenések:

Volt a mi falunkban egy bolondos bácsika, nevezzük Sándor bácsinak.

Marx részegen döntötte a szőlőtőkét.