Ferenc József vizet iszom,
amit érzek, magyar iszony:
vér ízű az átkos nedű,
tengernyi könnytől keserű.

Évszázadok sóhajától
minden mérges korty vajákol –
felvillannak látomások,
feltárul az ősi átok:

hol keletről, hol nyugatról
császár, kán, cár, király latrol.
Tiszta szívű néma sereg –
örök eső – cseppje pereg.

Forradalmak dúlnak bennem –
végül aztán el kell mennem.
Ferenc Jóska ámul-bámul
befoly elől, kifoly hátul…

 2017.04.12.  Csorba Tibor