Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Szállodai zűrök

zsuzsa
zsuzsa képe

   A rendszerváltásnak nevezett módszerváltás első éveiben gyakoriak voltak az MDF-ben a rendezvények. Különösen nagy hangsúlyt fektettek az Országos Gyűlésekre, ahol a dolgozóknak a kettő napos rendezvény négy napig tartott. Már előző nap fel kellett utazniuk Budapestre, hogy előkészítsék a zavartalan lebonyolítást, jött a két napos rendezvény és további egy napot kellett még maradni, hogy az utómunkákat is elvégezzék. A teendők ilyenkor éjfélig, vagy azon túl is eltartottak, reggel pedig korán kellett kelni.
   A dolgozók között csodálatos, szinte testvéri kapcsolat volt. Gyakran a munka végeztével este, a tisztálkodást követően, szabadidő ruhában hevertek végig az ágyon, és többségük beszélgetéssel múlatta azt a rövidke 3-4 órányi időt, amí a felkelésig maradt. A szobákat úgy osztották el feletteseink, hogy egy-egy megye dolgozói egy szobában legyenek. A mi megyénkben három nő volt, így a négy ágyas szobába hárman kerültünk.
   Az országgyűlési képviselőinket is igyekeztek ugyanazon szállodába elszállásolni. No persze őket egy fokkal jobb minőségű – 1-2 ágyas – szobákban.
  Jóval elmúlt éjjel kettő óra, már aludtunk, amikor nagy dörömbölésre ébredtünk két kolléganőmmel. Ajtót nyitva megyém egyik országgyűlési képviselője nézett esdekelve ránk:
-  Azt mondták a recepción, hogy ti négy ágyas szobában vagytok, és van még egy szabad ágy, feküdjek le itt, mert nincs máshol hely.
   Külön-külön ágyak voltak, mi (nem háló, hanem) szabadidő ruhában próbáltuk eltenni magunkat reggelre. Nem részletezte, mi az oka „ágytalanságának”, mi sem kérdeztük. Mivel a „mi kutyánk kölyke”, vagyis megyénk országgyűlési képviselője volt, gyakorlatilag ő is „munkatárs”, megsajnáltuk a szerencsétlent. "Feküdjön le, oszt aludjon, ahogy mi is tesszük".
   Képviselő urunk – aki  jó negyvenes évei vége felé járt, és egyébként családos, három gyermekes apa volt - azonban nem így gondolta a dolgokat. Komótosan elővette táskájából a tisztálkodási szereit, törülközőt, és elvonult a fürdőszobába, ahol vagy fél órát pöszmötölt, kiverve a szemünkből az álmot. Éppen dühösen szólni akartunk, hogy ha már így bepofátlankodott „lányszobánkba”, legalább legyen tekintettel ránk, akik egész nap dolgoztunk, és a felkelésig maradó rövidke kis időt hagyja már meg nekünk, hogy pihenéssel töltsük e., Ám amint megláttuk őkelmét, a visszafojtott röhögéstől kis híján megfulladtunk.
   Képviselő urunk ugyanis a fürdőszobában – a mosdást követően - magára öltötte roppant bájos, halvány - babakék, kiskacsás mintákkal tarkított pizsamáját… 
   A következő éjszakát szerencsére máshol töltötte, de kaland nélkül ekkor sem maradtunk.
   Hogy effajta váratlan vendégünk ne lehessen, némi átcsoportosítást hajtottunk végre, meginvitálva egy másik megyéből való kolléganőt, így a negyedik ágyunk is betöltődött.
-   Most aztán tényleg pihenünk éjszaka! – gondoltuk. El is aludtunk jó mélyen. Éjszaka azonban felébredtem, és ki akartam menni a mosdóba, de a sötétben megbotlottam. Valami emberforma feküdt a padlón, rajta paplan, ami alól csak két láb látszott ki.
-   Valamelyik paplanostól leesett az ágyról, olyan fáradt lehet szegény, hogy fel sem ébredt rá. No de a lábai hogy lehetnek ilyen szőrösek egy lánynak?! – gondoltam belépve a fürdőszobába, miközben az álmosságtól kómásan csóváltam a fejem. Pár perc elteltével – a fürdőből jövet – azonban meglepődve láttam, hogy a paplan az alatta lévő „valakivel” eltűnt.
   Nézem az ágyakat, mindegyikben mélyen alszik egy egy kolléganőm… no és a paplanjuk sem olyan, mint amilyen a padlón hevert.
-   Álmodtam, vagy mi a szösz van itt?! –
   A reggelinél azonban érdekes beszélgetésre figyeltem fel. Egy másik megyei kollégám részletesen mesélgette, hogy az éjjel meglehetősen sokáig dorbézolgattak, s ennek következményeként elfelejtette, hogy melyik szobában van elszállásolva. Benyitogatott a szobákba, de vagy zárva voltak, vagy foglalt volt minden ágy. Lelopta az egyik alvó kollégáról a paplant, belecsavarta magát, és elindult a folyosón, hogy valami fekvőhelyet kerítsem magának. Széket talált, de az meglehetősen kényelmetlen volt. - Lesz ami lesz, az első szobába benyit, és ha más nincs, lefekszik a padlóra. Így is tett, ám hajnaltájt arra riadt fel, hogy valaki mintha belerúgott volna. Körbenézett, de látni nem látott senkit, csak a fürdőből kihallatszó zaj tudatosította benne, hogy talán nem jó szobában pihengetett, így villámgyorsan, paplanostól kiosont a szobából. 

Rovatok: 
Humor