Hacsek: (dúdolgat, majd fel-alá járkál)
Sajó: (be) Szép jó napot Hacsek! Hallom, hogy dúdolgat. Van szövege is ennek a nótának, vagy már egy kicsit kezd bedilizni?!
|
(Hacsek az aszalnál ül és az orrát lógatja)
Sajó: Alászolgája Hacsek! Miért vág ilyen savanyú képet, mintha citromba harapott volna?
Hacsek: Alászolgája! Drága mulatság lenne, ha abba haraptam volna!
Sajó: Akkor harapjon valami olcsóbba! (nevet)
|
Sajó: (várja Hacseket)
Hacsek: (kifulladva a rohanástól) Háj! Jaj de elfáradtam, egy kicsit szusszanok!
Sajó: Mi az, hogy „háj”? Hacsek, elkapta a tinédzser láz?
|
Amikor az ünnepek a nyakunkon vannak, barátainkkal, szinte sietősen rohanunk egyik partiról a másikra.
|
Hacsek: (fel-alá járkál)
Sajó: Mondja Hacsek, mit mászkál állandóan? Már elszédülök, ha magára kell néznem.
Hacsek: Senki sem mondta magának Sajókám, hogy engem nézegessen. Nem vagyok én egy „Mondja Liza”! Ha nem tudná, az egy festmény.
|
Szereplők: Férj: Laci
Feleség: Manci
l. Barátnő: Joli
2. Barátnő: Márti
1.rész.
Szín: (szerényen berendezett szoba, két fotel, asztal, négy szék, tv, a falon képek, az asztalon újságok egymás hegyén-hátán).
|
Sajó: Alászolgája Hacsek! Mizujs, mizujs?
Hacsek: Alászolgája Sajókám! olyan hideg volt az éjszaka, hogy majd megfagytam!
Sajó: Még a foga is vacogott? Mert akkor van ám igazán hideg!
|

Ma különösen nyűgösen ébredtem. Óvatosan tapogatóztam, melyik lábammal tudok könnyebben leszállni — mit leszállni, lemászni — az ágyról. A művelet nagy nehezen sikerült is. Utána lefelé még meg kellett tennem tizennyolc lépcsőfokot.
|
Hacsek: (ül, a fejét a könyökére támasztja)
Sajó: (be) Ne haragudjon Hacsek, hogy megvárakoztattam, de a szomszéd gyerekre kellett vigyáznom., mert az anyja elment az orvosért.
|
Hacsek: (az asztalnál ül, és mondogatja) Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál, jobb egy lúdnyak, tíz tyúknyaknál! (Sajó be, azonnal eltéveszti) Jobb egy lúdnyak, tíz tyúknyaknyál!
|
Hacsek: (csendesen sírdogál, a szemét törölgeti, majd az orrát fújja.)
Sajó: Mi van magával Hacsek, miért szipog?
|
Hacsek: (az asztalnál ül és az ujjával dobol az asztalon)
Sajó: (be)
Hacsek: Hol volt eddig, hogy hála Isten nem láttam?
Sajó: Ó, még meghalni sincs időm. Összekötő vagyok.
|
Sajó: (izgatottan járkál) Hol késik már ez a Hacsek , már 1 órája is van talán, hogy várakozom.
Hacsek: (be, nagyon lassan) Jó nap!
Sajó: Jó napot Hacsek! Mi van magával, úgy jön, mint akit operáltak?!
|
Hacsek az asztalnál ül és olvassa az újságot, közben nevet.
- Jó napot Hacsek! Mit olvas, hogy ilyen jól mulat?
|
Hacsek az asztalnál ül és keresztrejtvényt fejt. A ceruza végét rágja, mert nem jut eszébe a megfejtés.
- Alászolgája Hacsek! Mit csinál?
|
Boriska: Aggyon Isten Mariskám!
Mariska: Fogaggy Isten Boriskám! Úgy örülök, hogy látom! Gyönyörű idő van, szép napunk lesz ma!
Boriska: Szart se ér a zegész!
|
Nem régen volt, ám megesett,
nagy sztori lett, cifra eset.
Valahol a sivatagban,
megérkezett holtfáradtan.
|
Boriska: Aggyon Isten Mariskám!
Mariska: Fogaggy Isten Boriskám!
Boriska: Na meséjjen merre járt, míg az ég zengett?
|
Mariska: Aggyon Isten Boriskám! Gyűjjön, üjjön le, pihennye ki magát és meséjjen, mi újság van, má egy hete, hogy nem talákoztunk!
|
Gizus és Lajos az asztalnál ülnek és sóhajtoznak.
Lajos: (énekel) Hol van az a nyár, hol a régi szerelem?
Gizus: Elsuhant már, drágám.
|