Hacsek: (az asztalnál ül, és mondogatja) Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál, jobb egy lúdnyak, tíz tyúknyaknál! (Sajó be, azonnal eltéveszti) Jobb egy lúdnyak, tíz tyúknyaknyál!
Sajó: Jó napot Hacsek! Mondja, milyen nyelvtörő szavakat gyakorol?
Hacsek: Jó napot! Kellett magának éppen most jönni? Már olyan jól ment, csak most tévesztettem el. Egyébként azért gyakorolok, mert azt mondta a hentes, aki ki tudja hibátlanul mondani, csak az kap libanyakat! Most hagyjon békén, gyakorolnom kell!
Sajó: Dehogy hagyom! Nem azért jöttem, hogy azt hallgassam, mit motyog, hanem azért, hogy beszélgessünk. Nagyon kíváncsi vagyok például arra, hogy igaz-e az – amit a barátaim is mesélnek -, hogy maga az utcán is, hangosan, na legyünk precízek, félhangosan beszél?
Hacsek: Igaz. Tudja Sajókám, én szeretek okos emberekkel társalogni.
Sajó: (nevet) Már azt hittem, hogy csak rágalom az egész híresztelés. Most jöttem vidékről és csak úgy szívom magamba a friss híreket.
Hacsek: Meséljen, hol volt és mit csinált, jól érezte magát?
Sajó: Lőrinc nagybátyámnál voltam vendégségben.
Hacsek. Szóval, ő az a Lőrinc, aki mindig belepisál a dinnyémbe?
Sajó: Ó Hacsek! Ne ízetlenkedjen!  Igen, nagyon jól éreztem magam, vadászni is akartunk fajdokra, csak nem tudtuk, hogy náluk ilyenkor van a dürrögés.
Hacsek: (értetlenül) Tessék? Szabadna ezt az utolsó szót még egyszer?
Sajó: Dürrögés. Ez azt jelenti, hogy így udvarol a fajdkakas a jércének. Nagyon szép látvány. Körbedürrögi a kiválasztottat.
Hacsek: (hatalmas nevetésbe tör ki)
Sajó: Mit röhög, maga idióta?
Hacsek: (a nevetéstől alig tud megszólalni) Csak akt, hogy el tudom képzelni, annak idején, amikor én udvaroltam a feleségemnek, egy nagy tányér bableves után én is körbedürrögtem volna őt, nem tudom, hogy mit vágott volna hozzám, vagy otthagyott volna tovább dürrögni!
Sajó: Hacsek! Hogy lehet ennyire közönséges?
Hacsek: Ne haragudjon Sajókám, de ha ilyesmiket mond, az embert egy kicsit feldobja.
Sajó: Na, jól van. (egy kicsit már megenyhül) Tegnap voltam az Operában.
Hacsek: És mit látott,
Sajó: Puccinitől a Toscát! 
Hacsek: (nem érti, közelebb megy Sajóhoz) Micsodát?! Idefigyeljen! Nem szégyelli magát? Ilyet mondani, ennyi ember előtt? Legalább halkabban mondta volna! Még maga mondja nekem, hogy közönséges vagyok, akkor maga milyen?
Sajó: Hacsek! Én magát egyszer úgyis megölöm, esküszöm! Műveletlen fráter! Ez egy nagyon szép opera. De nincs türelmem ilyen hatökörnek magyarázni.
Hacsek: Ha megöl, mindenki megtudja, hogy maga a gyilkos, mert az lesz ráírva a fejfámra, hogy „Itt nyugszik Hacsek, a jó, megölte a gonosz Sajó!” Már olyan sokszor mondta, hogy megöl, … elkészíttettem ezt a sírfeliratot. És ne esküdözzön, mert el sem tudja képzelni, hogy az milyen tortúra. A múlt héten voltam beidézve a bíróságra tanúskodni. Mondják nekem, esküdjek meg, hogy csak az igazat mondom.
Sajó: Na és? Megesküdött?
Hacsek: Azt mondtam nekik, hogy esküdjön meg a rosseb, egyszer esküdtem, de azt is megbántam. Erre megköszönték a megjelenést és kiküldtek. Ami a művelődést illeti, minden reggel felteszem magamnak a költői kérdést: Enni, vagy nem enni? Ez itt a kérdés.
Sajó: Ahogy így elnézem, bizony eléggé le van gatyásodva!
Hacsek: Igen. De a gatya a sajátom, a többi ruhadarabot kölcsönkértem. Lassan szigorítottra leszek ítélve.
Sajó: Hogyhogy?
Hacsek: Az egyik nap víz, a másik nap, kenyér.
Sajó: Valóban most nagyon nehéz a megélhetés. A feleségem talált egy diszkontboltot a sarkon, oda megy vásárolni.
Hacsek: Az én feleségem is mondja, hogy kimegy a sarokra, de mindig mondom neki: Fiam! Ne nagyon dicsekedj a munkahelyeddel!
Sajó: Magának úgy tudom, hogy van munkahelye, vagy otthagyta?
Hacsek: Otthagytam: Nagyon fárasztó volt, nem tudtam rendesen aludni.
Sajó: Milyen munkaköre volt?
Hacsek: Éjjeliőr voltam, de most is van munkahelyem.
Sajó: Ez is fárasztó?
Hacsek: Borzasztóan fárasztó. Alig érzem a lábaimat, úgy elfáradok. Újságkihordást vállaltam.
Sajó: (sajnálja) Mióta dolgozik?
Hacsek: Holnap fogok kezdeni! Sajókám! Én nem is értem, hogy egy ilyen okos ember, mint én, meg hát egy olyan ember, mint maga, nem jutott eszünkbe valami nagy vállalkozásba kezdeni!
Sajó: Milyen vállalkozásra gondol? Nagyon kevés vállalkozás van, ami sikerül is. Könnyen belebukik az ember.
Hacsek: Arra gondoltam, hogy leszerződünk 30 ezer libára. Fölvesszük a nagy lóvét és azután felezünk!
Sajó: Egyáltalán tudja Hacsek, hogyan kell a libákat gondozni?
Hacsek: Ki mondta, hogy gondozni kell őket? Nem is lesz libánk, egy darab sem. Csak azt ígérjük.
Sajó: (elképedve) De ez csalás, börtönbe is juthatunk!
Hacsek: Idefigyeljen, Sajókám! Válasszuk ketté a dolgot. Valóban igaza van, hogy ez nem egyenes út. Ha jobban belegondol, odafönt mennyi mindent megígértek és mennyi lett belőle megvalósítva? Figyelje meg majd a választások idején tett ígéreteket! Ami a dolog másik részét illeti, én nem tartom ennyire tragikusnak. Jön a tél, bemegyünk a börtönbe. Na és? Nem kell legalább gondoskodni fűtésről, koszt és kvártély van. Állítólag még színes tévé is, kész üdülés. Ne ijedjen meg, ez csak egy ötlet volt.
Sajó: Rendben van. Látom ismét humoros a kedve. Komolyan kérdezem, hogy van? Sokat fogyott mióta nem láttam.
Hacsek: Ne csodálkozzon rajta! Otthon én csinálok mindent. Főzök, mosok, takarítok. Szinte hálni jár belém a lélek. Az is találhatott volna jobb fekvőhelyet magának!
Sajó: A felesége ez alatt mit csinál?
Hacsek: Ül a fotelben, és az újságot olvassa. Közben parancsolgat. Nem vagy még készen, fiam? Már olyan éhes vagyok! Vagy: mit szöszmötölsz annyit azzal a takarítással? Régen be kellett volna fejezned, szörnyű egy tutyi-mutyi alak vagy!
Sajó: Szegény barátom! Megértem, hogy el van keseredve. Én is segítek a feleségemnek, de azért nem így.
Hacsek: Hja, Sajókám! Nálunk is megtörtént a rendszerváltás. Már kezdem unni az egészet!
Sajó: El is hiszem. Hacsek! Nem is mondtam még magának, hogy van egy aranyos kis unokám! Tíz hónapos, és már három foga van!
Hacsek: Az is valami? Nekem öt van!
Sajó: (dühös) Ne idegesítsen fel! Hogy lehet összehasonlítani magát, egy kisbabával?
Hacsek: A múltkor nálunk maradt a rokongyerek sípoló babája és délután elszundítottam. Képzelj el, a babát átkarolva aludtam. Mondja a fiam az anyjának: Nézd anya! Az öreg a második gyerekkorát éli! Arra ébredtem fel, hogy sípol. Akkor akartam átfordulni a másik oldalamra. Hát így hasonlítottam össze a két dolgot. Egyébként szívből gratulálok!
Sajó: Nagyon szépen köszönöm. Mit szól a vagyonbevalláshoz? Mindig kitalálnak valamit, hogy ne unatkozzunk. Mindent be kell vallani, még az aranyat is. Magának van aranya, Hacsek?
Hacsek: Van. Ötszáz forintomba került, hogy megtudjam.
Sajó: Miért? Azt hitte, hogy futtatott arany?
Hacsek: Hát néha-néha futtatott az már igaz!
Sajó: Hogyhogy? Ötszáz forintot kért az ékszerész?
Hacsek: Milyen ékszerész? Az orvos kért annyit a vizsgálatért!
Sajó: Mi köze az orvosnak a maga aranyához,
Hacsek: Csak annyi, hogy én az aranyeremről beszélek.
Sajó: Pfuj, disznó!
Hacsek: Elég Sajókám a diskurzusból, mert mennem kell. Megyek az átképző központba. Jelentkeztem egy számítógépes tanfolyamra, beprotezsálom magát is. Kíváncsi vagyok arra, ki tudja-e számítani, hogy hogyan lehet kijönni az egyhavi jövedelmemből-
Sajó: gondolja, hogy sikerülni fog?
Hacsek: Azt nem tudom. Ha nem sikerül, akkor éhségsztrájkba kezdek. Nem nagydolog, hiszen már hónapok óta edzésben vagyok. Viszontlátásra, Sajókám!
Sajó: Viszontlátásra, Hacsek! Feltétlen értesítsen az eredményről!