Gizus és Lajos az asztalnál ülnek és sóhajtoznak.
Lajos: (énekel) Hol van az a nyár, hol a régi szerelem?
Gizus: Elsuhant már, drágám.
Lajos: Bizony Gizusom megöregedtünk. Jut eszembe, már nagyon régen mondtad, hogy azt mondta a rádió! És nem kérdezgeted, hogy ez vagy az, mit jelent.
Gizus: Ó, Lajosom! Ennek két oka is van. Az egyik hogy rosszul hallok és hangosra kell venni a rádiót, a másik ok meg az, hogy már nem igazán érdekel. Te úgy is elmondasz  mindent, ami a nagyvilágban történik. A tévében meg sok a reklám: Egy film alatt négyszer ötször van reklám, ami legalább negyed órás, maga a film meg 10 percig. Az ember elfelejti mi hogy mi volt eddig, milyen események voltak. Legalább amikor téged hallgatlak, mondod egyfolytában és nem kell mérgelődnöm a reklámok miatt.  (ránéz Lajosra, elaludt) Nézzenek oda! (rákiabál) Ne aludj már hé, én itt koptatom a számat, ez meg döglik!
Lajos: (felriad) Mi az, mi az, már reggel van?!
Gizus: Dehogy van reggel! De micsoda bunkó viselkedés az, hogy  én tépem a számat, hogy válaszoljak a kérdésedre, te meg bevágod a szunyát?!
Lajos: Bocsáss meg Gizusom, hogy elbóbicáltam, de mit kérdeztem?
Gizus: Ne fontos. Aztán álmodtál is valamit?
Lajos: Azt hiszem, igen. Ott sétáltunk a tengerparton, te olvastál én meg gyönyörködtem a tájban és a szép lányokban.
Gizus: Azt bevenné a gyomrod, mi?!
Lajos. Ne veszekedj velem Gizus! Már mi megettük a kenyerünk javát, éljünk békében. Tudod a mi életünk már lankadóbban van!
Gizus: Lajos! A te életed lankadóban van, az már biztos, de nagyon!!!
Lajos: Jól van, jól van. De most én a feledékenységre gondoltam és arra, hogy rövid idő alatt elfáradunk.
Gizus. Hát igen, Lajosom. Csak azt ne felejtsd el, hogy hol van a slicced, ha pisilni mész!
Lajos: Hogy miket mondasz te, nekem? Öreg vagyok, de nem hülye! Egyébként is mondd csak, a múltkor miért kerested fél óráig a szemüvegedet, az egész lakást felforgattad, amikor a szemeden volt?!
Gizus: Na, egy-egy. Beismerem, hogy én sem fiatalodom.
Lajos: Az biztos, hogy nem fiatalodunk. De azért jó visszaemlékezni az elmúlt évekre, évtizedekre.
Gizus: Hát igen. Volt benne jó is, rossz is.  Mikor a gyermek, te vagy én voltunk betegek. De azért sok szép is volt.
Lajos: Igen, csak a szépre kell gondolni Gizusom és máris jobb kedve lesz az embernek.
Gizus Annyi minden eszembe jut, hogy a sorát sem tudom. De mondd csak, hogy-hogy elaludtál az előbb?
Lajos: Tudod éjszaka alig alszom, és annyi rosszat álmodom. A múltkor például lidérces álmom volt és teljesen megmerevedtem.
Gizus: (Élénken) Tényleg? Megmerevedtél?
Lajos: Tényleg, minden porcikám.
Gizus: És miért nem keltettél fel gyorsan?!
Lajos: Gizus, Gizus, hogy te milyen huncut vagy?!
Gizus: Na hallod? Nem is kell mindig olyan búvalbéleltnek lenni! Még van egy kis jövőnk is.
Lajos: Azt mondom én neked Gizus, hogy azt az utat ami már mögöttünk van, nem javíthatjuk meg, de viszont ami előttünk van, szebbé tehetjük.
Gizus: Jé Lajosom, hogy fér meg ennyi bölcsesség abba a kis kuka fejedben?
Lajos: Ugye milyen szép gondolat? Bevallom, hogy nem én találtam ki.
Gizus. Mindjárt gondoltam, de az is szép eredmény, hogy meg tudtad jegyezni. Lajosom! Még nem is kérdeztem tőled, hogy mit csináltál mielőtt engem megismertél?
Lajos: Éltem.
Gizus: Pukkadj meg! …  Figyelj Lajoskám!  A jövő héten megyünk vendégségbe, nehogy nekem megint otthon felejtsd a fogad!! És azt hazudod, hogy erős diétára fogott az orvos és csak pépes kaját ehetsz?
Lajos: Te nem tudod otthon hagyni drágám, mert neked beépített fogsorod van!
Gizus: Jó, jó, igazad van, Lajos. Tudod mit kívánok erre a pár évre ami még hátra van? Hogy sokáig évődjünk még egymással ilyen békességben!
Lajos: Igazad van, drágám, fő az egészség és a békesség!
Gizus: Annak örömére, hogy ebben egyetértünk, javaslom, hogy menjél szépen alukálni, én őrzöm az álmodat. Aztán alig várom, hogy olyan lidérces, merevedő álmod legyen!! De feltétlenül szóljál, megígéred, drága egyetlen Lajosom?!
Lajos: Jó, megígérem!