Hacsek: (csendesen sírdogál, a szemét törölgeti, majd az orrát fújja.) 
Sajó: Mi van magával Hacsek, miért szipog?
Hacsek: Olyan magányosnak érzem magam, nincs senki, aki rám nézzen, aki megkérdezze, hogy vagyok?
Sajó: Hát csak ez a baj? Hacsek, hogy van?
Hacsek: Ó ne is kérdezze! Látja, most már egy kicsit jobban érzem magam. Tudja, hogy majdnem
megnősültem?
Sajó: Igazán? Meséljen!
Hacsek: Két hónapig éltem együtt egy gyönyörű, fiatal teremtéssel. De aztán annak is vége lett. Olyan szerencsétlen vagyok!
Sajó: És hány éves volt az a hölgy?
Hacsek: 22 de sokkal többnek látszott!
Sajó: Hacsek! Maga nem látta előre, hogy ennek az lesz a vége! Hiszen közel 40 év volt a korkülönbség!
Hacsek: Igen, valóban így van. Pontosan 38. Tudja Sajókám, az volt a baj, hogy nagyon rokonszerető volt. Egy héten kétszer, háromszor is meglátogatta, egy közeli rokona.
Sajó: Milyen közeli? A testvére?
Hacsek: Á, nem! Az anyukájának, az unokatestvérének, a sógorának, a keresztfia!
Sajó: Te jó Isten!  Hát maga ezt közeli rokonnak hitte? Nem volt gyanús? Egyébként is egyáltalán hogy gondolta ezt a kapcsolatot? Most zavarban vagyok. Szóval azt akarom mondani, hogy később bizonyos kötelezettségnek eleget tudott volna tenni?
Hacsek: Ne kérdezzen annyit egyszerre! Először is az utolsó kérdésére válaszolok. Nekem az volt a kötelességem, hogy levigyem a szemetet a kukába, ami három háztömbnyire van az én lakásomtól. Ő csak ennyit kért tőlem. Azt mondta, hogy utálja levinni a szemetet. Egyébként jól megvoltunk. Csak akkor történt az összeveszés, mikor ott volt a rokon, és már másodszor vittem le a szemetesvödröt, üresen!
Sajó: És infraglantin kapta őket?
Hacsek: Milyen Antin? Pistának hívták az illetőt és a heverőn voltak. Azonnal elzavartam őket!
Sajó: Szegény barátom!
Hacsek: Bizony, azóta nagyon magányos vagyok. Az emberek meg olyan idegesek, türelmetlenek.
Sajó: Igen. Sok a gond, probléma. De valami más is történt, hogy most ilyen zaklatott állapotban van?
Hacsek: Persze, hogy történt! Múlt héten volt az esküvője az unokaöcsémnek. Kimegyek az állomásra, hogy vegyek jegyet, két nappal az indulás előtt. Nem szeretek kapkodni.
Sajó: No, és mit történt?
Hacsek: Mondom, hogy kérek egy jegyet. Azt kérdezi a pénztáros, hogy hova kérem? Hogyhogy hova? Hát, a tenyerembe! Erre ideges lett. Kérdezi, hogy hova akarok utazni? Mondom, hogy a lakodalomba, most nősül az unokaöcsém. Erre aztán még ingerültebb lett, és már kiabált. Hol lesz a lakodalom? Mondom, hogy a szomszéd faluban, mert odavalósi a menyasszony. Mit nem lehet ezen megérteni? Végül kinyögi, hogy mi annak a helységnek a neve, ahol lakik az unokaöcsém? Most már én is ingerült lettem, ezt kérdezhette volna előbb is. Még neki állt feljebb! Adta a jegyet, s közben sértegetni is próbált, de már nem vártam meg a litániát, ugyanis sokan morgolódtak. Azt mondta, hogy ilyen idiótákkal kell őneki vesződni. Így sértegetett, ahelyett, hogy elnézést kért volna a faggatásért!
Sajó. Nem akarom megbántani, de ezzel a viselkedéssel, a legjámborabb embert is kihozta volna a béketűrésből. Egyébként nem lát rajtam valami különöset?
Hacsek: Nem! Mit kellene látnom? Három lábának kellene lenni, vagy egy szemének a homloka közepén?
Sajó: Ne hülyéskedjen! Úgy nézzen rám, hogy egy teljesen más ember van itt, maga előtt!
Hacsek: Más ember, Akkor most én egy vadidegen embernek mondtam el a legintimebb magánügyeimet? Elnézést kérek, uram! Azt hittem, hogy egy régi barátommal beszélgetek. (kezet nyújt) Hacsek vagyok. És magát, hogy hívják?
Sajó: Hacsek, maga megőrült! Én azt, hogy teljesen más ember vagyok, úgy értettem, hogy szellemileg vagyok más. Két hétig voltam egy rokonomnál és összehozott egy társasággal, előadásokat hallgattam, teljesen átszellemültem.
Hacsek: (megcsípi Sajó karját)
Sajó: Most miért csípett meg? Teljesen elment a maradék esze?
Hacsek: Kíváncsi voltam, hogy a szelleme van-e itt vagy a teste is? Már látom, tényleg maga az!
Sajó: Akkor folytatom. Szóval visszatérve az elkezdett mondandómra, tényleg jól éreztem magam. Csak az a baj, hogy elfogyott a pénzem. Egy fillérem sem maradt. Fogalmam sincs, hogy honnan szerezzek egy kis pénzt.
Hacsek: Várjon csak! Van ismerőse az orvostudományi egyetemen?
Sajó: Tudtommal nincsen.
Hacsek: Pedig jó lenne! Eszembe jutott egy nagyszerű ötlet! Segítek magának pénzt szerezni, meg lesz velem elégedve.
Sajó. Ez mind szép, de mi köze van az orvostudományi egyetemnek az én anyagi helyzetemhez? Nem értem.
Hacsek: Türelem a hosszú élet titka. Várja ki a végét! Mondja, hány foga van magának?
Sajó: Hacsek! Maga az agyamra megy a hülyeségeivel!  Miért, magának mennyi van?
Hacsek:  Most nem arról van szó. Egyébként van … úgy tudom, hogy három. Ó, de nekem jó volt a protézis is, amíg meg volt.
Sajó: Most hol van?
Hacsek: A felsőt kidobták a rokongyerekek a kutyának, azt hitték, hogy csont, az alsót összetörték és lehúzták a WC-n. Lassan több fülem lesz, mint fogam.
Sajó: Jaj, de régen mulattam ilyen jól Hacsek! Magát, ha nem volna, ki kellene találni! De tényleg, miért kérdezte, hogy hány fogam van? Egyébként meg van mind a 32.
Hacsek: Hála Istennek! Mert, ha hiányos a fogazat szóba sem állnak magával.
Sajó: Még mindig nem értem, hogy mire akar kilyukadni.
Hacsek: Mert mindig közbekotyog. Tehát most nagyon figyeljen! A következőket kell tennie: bemegy az orvostudományi egyetemre és felajánlja, hogy eladja nekik a csontvázát!
Sajó: Hogy mit? … Mit adok el?
Hacsek: A maga csontvázát! Állítólag nagyon szép összeget adnak érte. Az a lényeg, hogy ne legyen lehetőleg törés, de fő az ép fogazat.
Sajó: Hacsek: Maga nem normális! Most kezd derengeni, hogy mit akar! Az én csontvázamon tanuljanak a medikusok? Ott nézegessenek állandóan?
Hacsek: Na és, Mit érdekli az már magát? Zsebre vágja a lóvét és kész! Egyébként kik azok a medikusok? Ők valami szekta tagjai?
Sajó: Az orvostanhallgatókat hívják medikusoknak, a férfiakat, a nőket pedig medikáknak, maga elfajzott, … degenerált … hülye!!!  (olyan mérges, hogy alig találja a jelzőket)
Hacsek: Úgy? Még sérteget is? Így legyen az ember segítőkész! Miért nem magyarul mondja akkor? Ki érti ez a flancos beszédet? És mit szól az ötletemhez? Elmegy eladni a csontvázát?
Sajó: Nézze Hacsek! Valóban nagy bajban vagyok, az egész országban gondok vannak, szinte mindenütt. De azért nem hiszem, hogy erre szükség lenne. Nincs valami elfogadhatóbb ötlete?
Hacsek: Nincs! Úgy veszem észre, hogy nem tetszik az ötletem! Akkor tudja mit? Segítsen magának az OTP.  36%-os Napi változó kamattal és plusz 5%-os kezelési költséggel. A viszontlátásra!