Hacsek: (ül, a fejét a könyökére támasztja)
Sajó:  (be) Ne haragudjon Hacsek, hogy megvárakoztattam, de a szomszéd gyerekre kellett vigyáznom., mert az anyja elment az orvosért.
Hacsek: Nem baj Sajókám, elüldögéltem én itt, gondolkodtam a világ folyásán. Tulajdonképpen mi volt a baja a gyereknek?
Sajó: Nem mentek a szelek.
Hacsek: Nem mentek a szelek? Ahhoz minek kell orvos? Nem jutott eszébe a legegyszerűbb megoldás?
Sajó: Micsoda?
Hacsek: Nincs szél, csinált volna kereszthuzatot és kész!
Sajó: Mondja Hacsek! Nem ejtették magát a fejére, amikor megszületett?
Hacsek: Nem, de a köldökzsinór a nyakamra tekeredett, úgyhogy majdnem megfulladtam.
Sajó: (a közönség felé) Nem sokat vesztett volna veled a világ.
Hacsek: Tessék?
Sajó: Semmi, semmi. Csak hangosan gondolkodtam.
Hacsek: Érdekes. Eddig azt hittem magáról, hogy normális ember. Tudtommal csak a bolondok szoktak hangosan gondolkodni.
Sajó: Úgy látszik Hacsek, egyre gyorsabban csökken a szürkeállománya!
Hacsek: Ami igaz, az igaz. De a piros szeműek szaporodtak. Úgy ám! Nem is gratulál?
Sajó: Mihez gratuláljak te agyalágyúlt? A szürkeállomány alatt én az agysejteket értettem.
Hacsek: Ja? Én meg a nyulaimról beszélek. Mondja, nem tud valamilyen emberi nyelven beszélni, hogy én is azonnal megértsem?
Sajó: Ha még egyszer születne, akkor sem értené meg, ahhoz túl lassú a felfogása.
Hacsek: (közönség felé) Hogy ennek mi baja van? (Sajóhoz) Most mi tulajdonképpen veszekszünk? Azt bátorkodom mély tisztelettel kérdezni.
Sajó: Dehogyis veszekszünk. Úgy vagyunk mi egymással, mint sok házaspár. Se vele, se nélküle. Szeretem én magát Hacsek, csak néha nehéz elviselni. Most már arról meséljen, hogy miről gondolkodott, amíg rám várt?
Hacsek: Én is szeretem magát Sajókám. Úgy vagyok én magával, mint az anyósommal! Ha nálunk van, az a baj, ha nincs, akkor meg azért van a vita. Egyébként amíg nem jött azon gondolkodtam, hogy jelöltetem magam a képviselőválasztáson. De még nem döntöttem el véglegesen.
Sajó: Ne vicceljen, ez komoly dolog! De maga, mint képviselő? (nevet) Már ne is haragudjon!
Hacsek: Miért? Azt hiszi, hogy én nem tudok könyökölni, újságot olvasni? Nézzen meg egy parlamenti közvetítést a tévében! Olyan képviselő is van, aki szunyókál, vagy a szomszédjával beszélget. Délután, amikor szavazni kell nincs ki a létszám. De nem idegesítem fel magam, mert olyanokat mondok, hogy megbánom!
Sajó: Hacsek! Az ég szerelmére ne kiabáljon! Hiszen itt még a falnak is füle van!
Hacsek: Na látja! Hát ez az! Hogy csak a falnak! Úgy látom, hogy nem támogatja ezt a véleményemet. Jó, akkor a maga kedvéért nem indulok.
Sajó: Megnyugtatott. De muszáj magának mindig a politikáról beszélni?
Hacsek: Nem, de az embert belesodorja a mindennapi élet.
Sajó: Ha nem a saját fülemmel hallom, hogy miket mond, el sem hinném, hogy ezek a szavak az én Hacsek barátomtól származnak.
Hacsek: Az előbb még agyalágyultnak titulált!
Sajó: Ne vegye annyira a szívére! Egyébként is majd sokan bábáskodnak a politikai élet fölött.
Hacsek: Bábáskodnak? Hát már bábák is lesznek a Parlamentben?
Sajó: Jaj Hacsek! Ne hülyéskedjen már! Beszéljünk másról! Hogy vannak mi újság?
Hacsek: Úgy vagyunk, mint a lift.
Sajó: Hogyhogy?
Hacsek: Egyszer fenn, egyszer lenn.
Sajó: Úgy hallottam, hogy bevitték katonának.
Hacsek: Jól hallotta. De annak is én ittam meg a levét.
Sajó: Miért?
Hacsek: Mert a feleségem hetekig gyakorolta rajtam az egzecíroztatást, olyan megfontolással, hogy a gyerek lássa, hogy milyen a katonaélet.
Sajó: Jó kis muri lehetett!
Hacsek: Jó kis muri? Amikor a konyhát fogkefével kellett felmosnom, úgy beleállt a fájás a derekamba, hogy alig bírtam kiegyenesedni!
Sajó: És ehhez mit szólt a felesége és a fia?
Hacsek: Mit szóltak? Jót röhögtek rajtam!
Sajó: Már kaptak egyébként a fiútól levelet?
Hacsek: Kaptunk. Azt írta, hogy nagyon sokat jelentett neki az öreggel, - mármint velem – való felkészítés. Olyan a mi családunk, mint a folyó.
Sajó: Az meg milyen?
Hacsek: Zajlik. Remélem, hogy azért nem fog kiönteni!
Sajó: Bízzunk benne! Lassan itt a karácsony, gondolkodott már azon, hogy mivel lepi meg a feleségét?
Hacsek: Elutazom a nővéremhez pár napra. Annyi pénzem még van, hogy az útiköltségre elég lesz.
Sajó: Aztán miért utazik el a nővéréhez? Tőle vesz ajándékot? Mivel foglalkozik a nővére? Ha valami jó dolgot árul, én is veszek!
Hacsek: Ó, nem veszek én semmit. Egyébként is, nyugdíjas a nővérem. Van egy kis bora a sógornak, és dalolgatunk egy jót. Olyanok leszünk, mint a futballabda.
Sajó: Milyenek?
Hacsek: Mint a labda, be leszünk rúgva, a kapuba!
Sajó: Ne beszéljen sületlenséget! Azt mondja meg végre, hogy mit kap magától a felesége?
Hacsek: Hát engem! Képzelje csak el, hogy mennyire fog örülni nekem az asszony, ha karácsony szent estéjén hazamegyek! Kellemes ünnepeket kívánok magának Sajókám, és érezze jól magát!
Sajó: Magának is minden jót, Hacsek!