Ma különösen nyűgösen ébredtem. Óvatosan tapogatóztam, melyik lábammal tudok könnyebben leszállni — mit leszállni, lemászni — az ágyról. A művelet nagy nehezen sikerült is. Utána lefelé még meg kellett tennem tizennyolc lépcsőfokot.

— Front van, babám! — nyögtem magamban, miután tusolás után magamra kentem egy tubus Fastum gélt, ami a tévéreklám szerint csodákra képes. Úgy látszik, én abszolút nem vagyok fogékony a csodákra, sőt mintha még jobban sajogna!

Mit csináljak, mit csináljak?

Megvan! Elmegyek a Lukácsba. Egészen felvillanyozódtam az ötlettől. De jó is lesz a langyos vizecskében brűgölni a hozzám hasonló mozgáskorlátozottak között! Jaj, mamám, de a nyári strandholmik a padláson alusszák téli álmukat, egy erre használatos kiszuperált szekrényben.

Nosza, irány a padlásajtó, amelyet egy cseles fémrudacskával lehet kinyitni. Ha lábujjhegyen sikerül betalálnom a likba, és a rúddal pipiskedve még tudok egyet fordulni is, akkor tárul a Szezám. Elég sokat balettoztam, mire a művelet sikerült. No, ismét lépcsőmászás következett. Boldog elégedettséggel fújtattam egy cseppet a padláson, de az örömömet beárnyékolta a két garnitúra nyári autógumi látványa. Ők szintén téli álmot aludtak, és pont az én fürdőrucimat rejtő szekrény előtt. Azt gondoltam, hogy nemes egyszerűséggel átmászok rajtuk, de még mielőtt erre vetemedtem volna, rájöttem, hogy a szekrényajtót nem tudnám kinyitni. Akkor majd elhárítom az akadályt… Nekiveselkedtem, húztam-vontam a gumikat. Nehezen haladtam a munkával, egy fertály órámba került, mire megtisztítottam a terepet.

Felszabadultan tártam ki a szekrényajtót, és végre megkaparintottam remekbeszabott, ezeréves, kedvenc fürdőruhámat. A szétgurungált gumikra ügyet sem vetve lemásztam zsákmányommal a padlásról. Újabb szépséges piruettek következtek, mert a padlásajtót vissza kellett tuszkolni a helyére.

Hamar összekapkodtam a többi cuccot és már épp öltözködtem, amikor a kisördög mintha azt súgta volna, próbáljam fel a fürdőruhát. Magamra is rántottam, és akkor vettem észre, hogy a gumírozás megadta magát. Ahol tartania kellett volna habtestemet, csoffadtan lógott rajtam szegény öreg ruhadarab. Merész dekoltázsomat Kelemen Annácska is megirigyelte volna, arról nem is beszélve, hogy a hátsó fertályom takarása is némi kívánnivalót hagyott maga után.

Nagyon nekikeseredtem, de úgy döntöttem, nem adom fel. Gyors iramban bevitorláztam a központba, ahol szerencsémre kaptam egy „olcsó” úszódresszt, potom tizenkétezerért. Már csak másfál óra utazás - három átszállással fűszerezve - és élvezhetem a gyógyvíz jótékony hatását. Zárás előtt egy órával csobbantam bele a Lukács fürdő habjaiba. Kellemesen elfáradtam. Jól esett a víz simogató melege.

Örömmel nyugtáztam, szép nap volt ez a mai… mert elértem, amit akartam!