Amikor az ünnepek a nyakunkon vannak, barátainkkal, szinte sietősen rohanunk egyik partiról a másikra.
Szeretnék megosztani veletek egy történetet, amely valahol nagyon is megtörtént. Esetenként, ahogyan az megtörténik az ember, néha szembe találja magát a törvénnyel. A baráti összejöveteleken, bizony többet iszunk a megengedettnél, azaz ilyenkor elfelejtődik a zéró tolerancia betartása.
   Az történt, hogy néhány nappal ezelőtt barátainkkal korábban kezdtük Karácsony ünneplését. Jó néhány koktél után, vörösborral mostuk le a körülöttünk sűrűsödő cigaretták füstjét. A beszélgetés közben észrevettem, hogy kicsikét lassult a beszédem, éreztem is, hogy több lett a „soknál”. Barátaim is kezdtek eloldalogni, így rávettem magam is a hazaindulásra. Autóm kint állt a vendéglő parkolójában, és elindultam a keresésére.
   Ekkor, erős elhatározással olyat tettem, amit még soha azelőtt: hazamentem egy taxival! És milyen jó, hogy így döntöttem, alig gurultam párszáz métert, a rendőrség ellenőrző útlezárása várt. Minden autót félrehúztak és szondával ellenőrizték az autók vezetőit. Ezt mind láttam, s ahogy a taxim közeledett feléjük, ketten félre álltak és átengedtek, az egyik rendőr még szalutált is—úgy láttam.
    Épségben, egészségesen, minden baleset nélkül hazaértem. Igaz a garázsbejáró kinyitásával, kicsit meg kellett küzdenem, de a lényeg, hogy itthon voltam.
    Az igazi meglepetés reggel ért, a garázsban egy taxit látok, viszont taxit életemben még nem vezettem. Nem emlékszem, hogy hol szedtem föl, hol kötöttem el, vagy hogyan került ide? A bökkenő az, hogy itt áll a garázsomban, és nem tudom, mit csináljak vele.